Régi Kalevala [antikvár]

A Kalevala magyar fordításainak hosszú és színes a története. Számos részletfordításon kívül az Elias Lönnrot által összeállított finn eposznak négy teljes kiadott magyar átültetése van: a Barna Ferdinándé 1871-ben, a Vikár Béláé 1909-ben, a Nagy Kálmáné 1972-ben, a Rácz Istváné pedig 1976-ban jelent meg először. Kevéssé ismert, hogy a Kalevalából Reguly Antal szintén fordított. Átültetése művészileg is szép, és időrendben a legelső: még a finn eposz egy korábbi változatából, az 1935-36-ban megjelent Régi Kalevalából való. Reguly néhány hónapos németországi és svédországi tartózkodást követően - miután figyelme a finn-magyar nyelvrokonság felé fordult - 1839 novemberében érkezett meg Finnországba. Ekkor itt az értelmiség a finn népköltészet, a Kalevala bűvkörében élt. A finn nemzeti mozgalom elsősorban a népköltészet nemrég feltárt értékeivel akarta bizonyítani, hogy a finneknek is van helyük Európa művelt nemzetei között. A finn folklór és a Kalevala hatása alól nyilvánvalóan Reguly sem vonhatta ki magát. Különben a népköltészet iránt - amely ekkor egész Európában a figyelem középpontjában állt - korábban is érdeklődött. Amikor 1840 tavaszán Reguly nyelvtanulás céljából Közép- és Észak-Finnországba megy, maga is gyűjt népköltészeti termékeket, a finn népi hangszeren, a kantelén is megtanul játszani, Rautalampiban pedig a híres népi énekessel, Paavo Korhonennal is találkozik.