Régi Magyar Költők Tára - XVII. század 12. [antikvár]

Hét költő verseit adjuk itt közre. Mind a hét az udvari epigon költészet képviselője. „Apró madarak" tehát a sasok után: Madách Gáspár, egy névtelen, gróf Balassa Bálint és Beniczky Péter Balassinak, Listius László és Esterházy Pál Zrínyinek a követője. Hasonló nemesi világszemlélet, azonos témák jellemzik költészetüket, néha szó szerint átveszik egymás sorait. Működésük nagyjából a század harmadik negyedére esik. Művészi tekintetben kiemelkedik közülük gróf Balassa Bálint, de a többinek is akad néhány szebb verse. Legtöbbjük műve nem került a nyilvánosság elé: verseik kéziratai a családi levéltárakban maradtak meg. A nyomtatásban megjelent Listius László és Beniczky Péter (különösen az utóbbi) viszont hallatlanul népszerű volt az olvasóközönség körében. A versek legnagyobb részét gondozó Varga Imrén kívül mások is részt vettek a sajtó alá rendezés munkájában. Esterházy Pál verseinek gondozása és a hozzájuk fűzött jegyzetek Cs. Havas Ágnes munkája; Stoll Béla gondozta Beniczky Péter verseinek szövegét és írta meg a műveiről szóló fejezet csillagig terjedő részét.