Rejtett értékeink [antikvár]

„Akinek nincs presztízse, még nem bizonyos, hogy értéke sincs; aki nem aktuális, még nem futóbolond; Jézusnak is kevesen tapsoltak, de sokan megsiratták" - írja a szülővárosában szinte ismeretlen, de mégis világhírű szociológus, Leopold Lajos. Vajon egyedül van megyénkben azok sorában, akik több megbecsülést, emléktáblát, utcanevet érdemelnének? Aligha. Kérdés azonban az is, hogy becsülhetjük-e azt, akit nem ismerünk? Néhány évtized vagy század a feledés porával fújja be az előttünk jártak lábnyomait, nem tudhatjuk, mikor lépünk egy '48-as hős, jeles orvos, kiváló lelkész, neves tanár vagy éppen egy derék mesterember nyomába. Ugyanígy közömbösen megyünk el érdekes épületek, jeles kiadványok és dokumentumok s általában a múlt szellemi alkotásai mellett. Jó az, ha szinte idegenek vagyunk szűkebb hazánkban? Naiv hitemben azt remélem, választ ad erre ez a könyv is, de elolvasta után válaszolt maga a Tisztelt Olvasó is: vannak értékeink, amelyek méltóak megbecsülésünkre. Lehet, hogy csak a mi figyelmünkre, de arra mindenképpen. Olyan értékek és érdekességek, amelyek ismerete nélkül szegényebbek vagyunk, általuk és velük pedig önbecsülésünk is növekedhet, Leopold Lajos barátja, Babits Mihály szerint „minden élettörténet előbb kezdődik a születésnél", átélve - akárcsak a könyvek - „nem nagy ritkaságok vagy értékek; aminthogy egy emberélet sem az; de azzá lesz, ahogy elmúlik, az időben". Ennek bizonyságául jelenik meg hetente a Tolnai Népújság jóvoltából egy-egy a Rejtett értékeink sorozat cikkei közül, s ezért kerül most Önök elé egy csokor ezekből. Szeretném, ha a Tisztelt Olvasók segítségével egyre korszerűtlenebbé válna s a tárcák végén álló megbecsülést sürgető sóhajok iskolanévvé, szoborrá, szülőházon elhelyezett emléktáblává változnak. Illesse ennek lehetőségééit köszönet a lektorokat, a kiadót és a támogatók hosszú sorát.