Röpirat az irodalom védelmében [antikvár]

Ha egyetemi fölvételi vizsgákon egy magyar szakra jelentkezőtől megkérdezzük, meg tudna-e nevezni néhány ma élő magyar írót, a legtöbbször Konrád Györgyöt, Esterházy Pétert, és Spiró Györgyöt sorolják föl. Illetve harmadiknak, Spiró helyett olykor Kornis Mihály, Nádas Péter vagy Eörsi István, esetleg Petri György neve is elhangzik. De egészen biztos, hogy az első kettő Konrád és Esterházy. S teljesen mindegy, hogy a jelentkező hol érettségizett, mert Záhonytól Sopronig minden középiskolában azt tanítják, hogy a ma élő nagy magyar írók az előbb fölsoroltak. És az is előfordult, hogy mikor a jelentkezőnek Illyés Gyula és a népi írók című tételéről kellett volna beszélnie, helyette kijelentette: ezt a tételt ők nem tanulták az iskolában. És sem Illyés Gyulát nem ismerte, sem a népi írók közül nem tudott megnevezni egyet sem. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy alternatív tankönyvek vannak, és a tanárok is szabad választási lehetőséggel élhetnek: vagy Illyés Gyulát és a népi írókat tanítják, vagy Konrádot és társait. S mivel a tanárok eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak, és már a zsigereikbe beleivódott az alkalmazkodás és a kommunisták és az SZDSZ által hangoztatott értékrendhez, ezért függőségi helyzetük miatt is mindig azt a könyvet tanítják, amely Nádasdi Pétert, Esterházyt és társaikat tartja nagy íróknak.