Részletek nem készülő önéletrajzomból [antikvár]

Otthonosan ​élni nem mindenkinek sikerül. Még egy hazában sem. Zalán Magdának négy színteret adott a sors, hogy újból és újból megkísérelje az otthonteremtést. Medgyesen, Erdélyben született, Budapesten tanult, itt végezte el az egyetemet, s közben lelkes rádióriporteként járta a műtermeket, színházakat. 1965 tavaszáig dolgozott mint „magnós kisbuzgó”, s egyre bővítette ismerősei, barátai körét a művészi élet berkeiben. Aztán a „fellegekben járó édes összművésznő”, ahogy Jékely Zoltán nevezte őt, hirtelen elhatározással Olaszországba utazott, s élete boldog tíz évét töltötte imádott Rómájában. 1975 őszén kisfiával Torontóba költözött. Hamar megszokta az új körülményeket, s megtalálta – operaénekes férjével együtt – az értelmes életet jelentő tevékenységet. Újabb tíz év elteltével Washingtonban telepedett le. Jelenleg is ott él, változatlanul újságíró, az Amerika Hangja munkatársa. De Washingtont nem tudta megszeretni. „Élt 49 évet, a többit Washingtonban töltötte” – olvashatjuk „ön-nekrológját” a kötetben. Aki immár négy „otthont” vallhat magáénak, s minduntalan „híres emberek” körül forog, azzal mindig történik valami másokat is érdeklő dolog. S Zalán nemcsak akkor kitűnő „portréfestő”, ha másokról ír – miként tapasztalhattuk a múlt évben megjelent Barátok a magosban címmű kötetét olvasva –, hanem akkor is, amikor öniróniával eleveníti fel saját sorsa alakulását. A négyszeres otthonteremtés lehetett örömteli, s lehetett küzdelmesen nehéz. De unalmas – soha. Az erről szóló „kalandos krónika” sem az!