És újra hallgatag [antikvár]

Fedlapja elszíneződött, foltos, első néhány lapja felső része hullámos.
Kovács Zoltán publicisztikai írásait olvasva az az érzésünk, mintha egyetlen, folyamatosan hangzó monológgá kapcsolódnának össze az egyes darabok. Az elmúlt tíz esztendő történései szólalnak meg a töretlen beszédidőben; igencsak változatos helyeken és helyzetekben tapasztalhatjuk egy ember állandóságát a szemléletben, a humorban és az érzékenységben. Ez az állandóság azonban nem afféle jellegzetesség csupán, hanem jellemvonás, melyet nevezhetünk bátran írói etikának is. Életünk utóbbi változásainak - köztük a rendszerváltozásnak -, esélyeinknek, régi és újkeletű sanyarúságainknak tablóján mégsem a szigorú, nádpálcás erénytanító tekintetét véljük látni, hanem a minden időben és mindenféle helyzetben hasonló, a kicsivel bátrabb, kicsivel őszintébb önmagunkhoz hasonlatos társét: egy emberét.