Sarkadi Imre [antikvár]

Ungvári Tamás könyvtárából. A fedlapok kopottasak, viseltesek.
"Apja afféle duhaj dzsentri volt, anyja parasztszármazék, »lentről« került a házba, amelynek aztán haláláig »úrnője« lett. A különös, de mégis oly természetes frigyük gyermeke szóval erről sohasem beszélt. Annál többet mozdulataival, különösen vegyített gondolataival, írásainak fölényes és ugyanakkor fogcsikorgatóan tiborci mondataival. Dózsa György szelleme lakott benne társbérletben Krúdy homokfutón vágtató hőseivel" - írja Illyés Gyula a modern magyar irodalom egyik legbonyolultabb, feloldatlan kettősségek erőterében élő egyéniségéről, Sarkadi Imréről, akinek életútja és írói pályája elválaszthatatlanul összeszövődött a felszabadulás utáni másfél évtized történetével. Kónya Judit kitűnő tanulmányában izgalmasan és pontosan mutatja be Sarkadi életútját, az elbeszélések, regények és drámák megszületésének emberi és társadalmi körülményeit s a megrendítő hirtelenséggel lezárt életmű belső tájait. A gyermek- és ifjúkor jellemformáló, irányadó élményeitől a végzetes mélybe zuhanásig felidézi az író sorsának-életének minden meghatározó fordulatát, s ezzel egyidejűleg nagy meggyőző erővel érzékelteti, hogy az önkifejezés elemi vágya, a cselekvés öröme, a hétköznapok vállalása, az önkínzó igazságkeresés, a morális tisztaság igénye milyen összetett és jelentős életművet hozott létre.