"Sebed a világ..." [antikvár]

Töredékek a huszadik századról Kiindulópontok Az emberiség történetét az egyre gyorsuló fejlődés, vele párhuzamosan pedig a mindenkori világok szétesése jellemzi. Ez a kettős folyamat évezredeken keresztül érvényesült, máig, s feltehetően a mindenkori jelenen keresztül hatolóan a jövőben is érvényesülni fog. Maga a folyamat feltehetően akkor kezdődött el, amikor a neolit közösségek a termelő gazdálkodás kialakításával és kényszerével, hiszen az egyre növekvő létszámú családok fenntartása ezt követelte meg, megszakították a természet és az ember ma harmonikusnak gondolt kapcsolatát, ahogy Sümegi Pál írja, megkezdődött a Föld antropogén átalakításának kora. „Ez a folyamat a Föld különböző területein eltérő időben következett be, gondoljunk csak a Vadnyugat 19. századi vagy a kevésbé ismert szibériai Vadkelet 19. és 20. századi meghódítására. A mezolit közösségek felmorzsolása ma is tart, mivel a mezolit közösségek ma is léteznek, bár elképesztő társadalmi nyomás alatt élnek, ebbe beleértve a fizikai megsemmisítésüket is." Az egyes korszakok, akár századok önképét a történelemben elfoglalt helyükről ebben a folyamatban kell elhelyeznünk. Sümegi Pál idézett utalása mellett - „a mezolit közösségek felmorzsolása ma is tart, mivel a mezolit közösségek ma is léteznek, bár elképesztő társadalmi nyomás alatt élnek, ebbe beleértve a fizikai megsemmisítésüket is" - a huszadik századi történelemmel kapcsolatban emiatt kell megjegyeznünk, hogy ennek a századnak még mindig a hagyományos földművelő gazdálkodás felbomlása az egyik legfőbb jellemzője. Ebből a belátásból kiindulva a hagyományos paraszti gazdálkodás és gondolkodás vizsgálatakor, ezt a „vizsgálatot" az 1950 -es évek elején a Heves megyei Átány községben végezték el, Fél Edit és Hofer Tamás számos fontos megállapítást tett. Egyrészt: a megkérdezettek, a hagyományos, de mostanra már pejoratív mellékzöngéi is magában hordozó kifejezéssel élve írták, hogy a parasztok a maguk munkáját keménynek, az erő megfeszítésével