Sorsod művészete [antikvár]

A történelem háborgásainak kényszerű következménye, ha viharosabb századokban a költői tehetség hősi halállal végződő heroikus életet koszorúz meg. (A költői elhivatottság adott történelmi körülmények között feltételezi a hősiességet; lásd Petőfi véleményét erről A XIX. század költőben.) Hogy csak e hon legjelesebbjeit említsem: Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Petőfi Sándor és Gérecz Attila kétségtelenül olyan költők, akikre illik ez az állítás. Bár nem egyforma mértékben. Balassi, akit a felsoroltak közül a legjobban kedvelek (ez a legmegfelelőbb szó a vele kapcsolatos érzelmeimre), a legkevésbé tragikus alak közülük. Vitézsége, hazafiassága ellenére - ő az első hazafi költőnk! - főúri élete egy tipikusan reneszánsz rablólovagé, aki a hazája ellenségével vívott harcban is inkább csak virtust lát, és költő létére sem látja előre a török hódításának tragikus következményeit. 40 éves korában Esztergom ostrománál bekövetkezett halála pedig, amit nem keresett, a legújabb kutatások fényében elkerülhető lett volna, ha sebesülten nem kerül pancser orvosok kezei közé. Zrínyié, akit az említettek közül a legjobban tisztelek, bár hadvezérként és politikusként talán nagyobb szolgálatot tett a hazának, mint költő, már tragikusabb sors. „A magyar romlás századának" a fia, aki ezzel tisztában is van, akinek figyelmeztető szavára nem hallgat, és hadi vállalkozásainak sikerét sem tudja vagy akarja kiaknázni a felsőbbség a törökkel szemben. Ugyanakkor ő is a korabeli hatalmasságok életét éli, úgy is hal meg, 44 évesen, vadászbalesetben, amit a hazánk balsorsán búslakodók újra és újra a bécsi udvar által szervezett orgyilkosságnak, tehát mártíriumnak szeretnének beállítani. Petőfi a legnagyobb költői tehetség, hivatását tekintve a legtudatosabb is, és a leginkább üstökösre emlékeztető pálya birtokosa e sorban. Falusi kocsmáros szegény sorból, önerejéből fölemelkedő fia, a forradalom romantikus lánglelke, és bár a harcokban fegyveresen nem vett részt, mégis a szabadságharc őrnagya, és - ha még hihetünk a hivatalos álláspontnak - a segesvári csatavesztést követően, menekülés közben orosz dzsida döfte halálra.