Sorsok és pályák [antikvár]

Zola holtteste végső pihenést a Pantheonban talált. Nem a Germinalért és nem az Assommoirért, írói zsenije remekjeiért érte ez az utolsó kegyeletes tisztesség, hanem a J'accuse-ért, a bátorsággá dagadt polgári becsületességnek ezért az örök szép dokumentumáért. AZ ünnepi pompa, amellyel hamvait a megdicsőülés csarnokába átvitték, a citoyen dicsőségét hirdette. A győztes lelkiismeretét, amely komoly és végzetes percben kitört, hogy izzó lávájával elsöpörje egy ingatag talajnak mocsári tenyészetét: a hamis államraisont, az ál-hazafiságot, a korruptságot és korrumpálókat. Ragyogó tett volt ez és megérdemelte az apotheozist, még akkor is, ha némileg paradoxális, hogy író éppen a - polgári erényei miatt legyen halhatatlanná. És hozzá olyan író, aki java munkáiban inkább az ellenség fanatizmusával, mint az erkölcsnemesítők komolyságával támadta a polgári társadalmat. De Zolának küzdelmes pályája amúgy is olyan gazdag paradoxonokban, hogy ez a legutolsó, harmonikus végakkordképpen, legfeljebb csak teljessé teszi a sort...