Sorsunk 1947. november [antikvár]

A SORSUNK JUBILEUMI MAGYAR-SZOVJET SZÁMA ELÉ Ma már mindenki előtt világos, hogy az egyetemes emberi knltúrát az a nép szolgálja leghívebben, mely sajátos nemzeti művelődést teremt. Egy-egy értékes nemzeti kultúra a tényleges! értéktartalmon Idvül okvetlenül ösztönző erő is. Megismerése tehát nemcsak látókörnövekedést, hanem felszabadítást is j&lent. Minél több idegen kultúra kapcsolódik össze egy nemzeti kultúrával, annál színesebb, mélyebb és sokrétűbb lesz emez. A beltenyésztés a kultúrában is előbb-utóbb delcadenciához vezet. Magyarország a Habsburgok óta szinte minden életmegnyil-vámiulásán az egyoldalú német befolyás jegyeit viselte. Knltú-láján is. Csak kivételes szellemei nézték és láttak túl a germán határokom A művelődés közembereinek szinte fogalmuk is alig volt róla, hogy Európa más kultiirákat is teremtett Nyugaton é3 Keleten egyaránt. Sokat vesztettünk és keveset nyertünk a lezajlott háborúban. Be nyereségeink sorában az első között kell említenünk a germán liiultúra nyomásának megszűnését. Végre lehetőségünk nyilt a szabad tájékozódásra. Eengeteg a pótolnivalónk. Nem szabad egyetlen percet sem elvesztegetnünk. A Sorsunk valamennyi száma a bizonyságunk, hogy az új helyzetet azonnali felismertük és lehetőségeinkkel éltünk is. Dunatáj rovatunk a környező népek kultúráját akarja közelehb hozni népünkhöz; orosz, angol, francia tárgyú cikkeinik pedig a távolabbi nagy kultúrák felé nyitogatnak ablakot. E számunk szovjet-szám. A Szovjet-Unió harminc esztendős születési évfordulójára készült. Egy négyíves folyóirat persze a legjobb akarattal sem adhat mást, mint csak ízelítőt abból, amit a szovjet nép három évtized alatt kultúrál'isan alkotott. Annyit bizonyára mégis elérünk, hogy néhány olvasónkban kíváncsiságot Oj érdeklődést ébresztünk. S talán annyit is., hogy egyetlen téglát hozzáadunk a magyar-szovjet barátság épületéhez. CSORBA GYÖZÖ