Stíluselemzések [antikvár]

ELOSZO új kiadásban, együtt jelenik meg a Stíluselemzések eddigi három kötete. A sorozat, amelyben e tanulmányok eredetileg napvilágot láttak -A tanítás problémái azt a célt tűzte maga elé, hogy a magyar szakos tanárok számára könnyű kis kötetekben dolgozzon fel egy-egy fontos módszertani problémát. A magyartanitásban az elhanyagolt területek egyike a művek stílusával való foglalkozás. De nemcsak a magyartanításban szorul háttérbe a stílus behatóbb vizsgálata, hanem eléggé másodrendű diszciplína ez általában az irodalomtudományban is. És e két dolog összefügg egymással. Az iskola többnyire a tudomány lepárolt eredményeit adja tovább. (Irodalomtudományt említünk, de ugyanilyen joggal mondhatnánk nyelvtudományt is. Ami a hangsúlyt mégis az irodalomra teszi ebben az esetben : az a stílus művészi alkata.) Nem akarunk itt arról a furcsán értelmezett irodalomszemléletről beszélni, amely hangsúlyozva a tartalom és forma valóban szorosan megkívánható egységét, mesterségesen kettészakította ezt az egységet. Bűnös és haszontalan dolgot látott abban, ha a formát a tartalom szerves részének tekintette valaki, vagy ha a formával külön is alaposabban foglalkozott, és ennek a ferde nézetnek a nyomai még ma is fellelhetők. Babits Mihály 1935 februárjában a Nyugat Könyvről könyvre rovatában ír a magyar stílusszemléletről. Szigorú ítéletet mond a magyar stíluskultúráról általában: „Szeretném megértetni, mennyire nem kis dologról van itt szó. A magyar stílus gatyában jár. Francia írót például örökre kompromittálna egy-egy olyan mondat, olyan vétség a stílus logikája ellen, amilyet nálunk a legjobb nevek viselői is, szinte minden lapjukon, tökéletes gondadansággal megengednek maguknak, sőt irodalmiatlan kícsínyességnek éreznék törődni vele." Talán egy kicsit