Stúdiumok [antikvár]

ELŐSZÓ ÉS EGYÉB KACÉRKODÁS Ebben a könyvecskében néhány elkárhozott cikkecske van összegyűjtve. Nem fáradtságos tanulmányok, hanem hangulat előszökkenése. Sok dolog elavult, sok megváltozott azóta, hogy írtam őket. De nem vitt rá a lélek, hogy pótoljak valamit vagy javítsak rajtuk. Kizökkentek volna a hangulatukból. A vállalat szerkesztője életrajzi adatokat is kért tőlem. Megvalljam, hogy az életemben nincsenek érdekes külsőségek? Ami pedig a belső életemet illeti, a jó mohamedánok közé tartozom, akik nem szeretnek a házukon ablakot nyitni az uccára. Születtem Budapesten, ezernyolcszázhetvenhatban október kilencedikén, de ennek a dátumnak annakidején semmi fontosságot nem tulajdonítottam, holott az édesapám, Szini Károly, az újságjában jelentette be az előfizetőinek. Az október kilencedikére különben büszke vagyok, mert ezen a napon született Cervantes is, a "Don Quijote" halhatatlan írója, de több mint háromszáz évvel előttem, amit nehezebben lehet utolérni, mint a teknősbékának Achillest. Édesapám, akinek gyémánttiszta emléke mellett csak szerényen és szégyenkezve említhetem ingatag, gyarló magamat, belőlem akarta annak az új korszaknak a homo novusát nevelni, akiről álmodozott. Tiltakozott ellene, hogy megkereszteljenek. Meg akart óvni az iskola járom-műveltségétől. Azt óhajtotta volna, hogy csak azt tanuljam meg, amire kedvem van és nagy festőt akart belőlem kifejleszteni, mert korán észrevette bennem rajzoló képességemet. De az élet exigenciái sokkal erősebbek voltak az ő apostoli elhatározásánál. Megkereszteltek, iskolába adtak és én is elindultam az életnek azon a sinein, amelyeken az ember keresztlevelet, himlőoltási bizonyítványt, érettségi okmányt, szigorlati tanúsítványt és hivatalnoki kinevezést szerez. Voltam nevelő, díjnok, bírósági jog-gyakornok.