Sütő András világa [antikvár]

BEVEZETŐ Sütő András azt vallotta, hogy íróként egy nyelvi, kulturális, históriai kényszerűségek szorításában élő közösség irodalomba emelése a dolga: hogy feladata e közösség történetének részese, szereplője lenni, s e történetet másoknak elmondani. Dolga „Csipkerózsika-álmából" fölébreszteni, megörökíteni, láttatni, az „idő markából" kiszakítani, de egyúttal a konkrét „tér és idő koordináta-rendszerén" kívül eső magaslatra is emelni a kisebbségi lét megkülönböztető jegyeit, tüneteit. Alkotásai nélkül csonkább volna a romániai magyarság önismerete: az erdélyi s az egyetemes magyar irodalom szegényebb volna a Sütő András-i életélmény, sorsérzés, a kisebbség egzisztenciális látleletének irodalmi képviselete nélkül. Művei a modern, jelképi erejű, áthallásos széppróza, dráma, esszé jeles példái. A morális-etikai kérdésekről, a kisebbségi léthelyzet sajátosságaira válaszul adható magatartás-változatokról úgy szól, hogy korszerű esztétikai megjelenésben emeli ki s helyezi az irodalom világába a romániai magyarság sorstényezőit: de láttató, szimbólumteremtő próza- és drámanyelve a dramaturgiai, elbeszélői helyzeteket többszörös értelmezési lehetőséggel is gazdagítja. E könyv összetett, árnyalt élményt kínál olvasóinak. Mert a választott szövegrészletek, a kritikai életmű-értelmezések révén ennek az írói világképnek legjellemzőbbjegyeire figyelhetünk: miközben a nyelv képalkotó ereje, a sütői nyelv képisége mellett az írói sorsalakulás valóságos képeit, fényképeit is láthatjuk. Az író mondatai, hősei, művilága, az irodalom mögül előlép az ember, a szavak mögött feltűnik a rejtőzködő arc. A képzelt térből valóságos lesz: s benne a szülők, a gyermekkor, a mezőségi ház, a holt-tengeri táj képei; az ifjú feleség gyönyörű madonnaarca, a gyermekek, unokák, az alkotó- és eszmetársak; a drámáit színpadra varázsoló színészbarátok, meg a mindennapjait szemmel tartó „fülesek és fejszések" fotópapírra örökített vonásai. Az életút kronologikus keretében, a pusztakamarási gyermekkortól a marosvásárhelyi sírig, az író életének fontos kísérőit, társait, meghatározó helyszíneit tette halhatatlanná a fotográfia, s mutatja föl a könyv. A szó és a kép az idő futását megállítja, a mindörökre eltűnteket életre kelti, a jelent a jövőnek örökségül kínálja.