Szabadon bűn és erény közt [antikvár]

Előszó A Madách-kutatás legősibb formája: Áz ember tragédiája elemzése, értelmezése. A szerző élete és életmüve csak azéit (azután) vált érdekessé, meit (miután) bebizonyosodott, hogy főműve egyike a magyar irodalom legösszetettebb gondolati konstrukcióinak, amelyet sokféle megközelítésből lehet elemezni. Bárdos József könyve ezt a hagyományt folytatja. Arany első ismert „nyilatkozatában" (Tompának irt levelében) két erényét említette a műnek: az eredetiségét és azt, hogy: „Hatalmas gondolatokkal teljes". Néhány évvel később Bérczy egyenesen „költő-philosoph"-nak nevezte barátját, s még inkább így gondolkodott szerzőről és főművéről Babits Mihály. Eimek ellenére éppen e tekintetben példátlan támadás kereszttüzébe került Madách: elemzői, méltatói sok erényét hajlandók voltak ugyan idővel elismerni, ám éppen filozófiai szempontból amatőrnek, kívülállónak minősítették. Aki elolvassa Bárdos József könyvét, alighanem kételkedni fog ennek a hagyományos vélekedésnek a jogosságában, s talán elgondolkodik azon: milyen mu-landóak a Madách filozóf(ik)usságát kétségbe vonó gondolkodók életművei, s milyen maradandó Madách Tragédiája. Nem a nyelvezete, versezete, még csak nem is a dikciói vagy formás betét-dalai - jóllehet az esetek jelentős részében azok sem egy műkedvelő alkotásai hanem a gondolatai; s a bölcselkedés kedvelésének megnyilvánulását olvassa majd ki a Tragédia szinte valamennyi sorából. A. Cs.