Szabadság, szerelem [antikvár]

Petőfi szabadságimádata mindenesetre első alakjában mint az egyéni függetlenség szeretete jelentkezik. Ebben a vágyakozásában már mint tizenötéves serdülő ifjú szakitani akart az iskolával, mert nyűg, nehéz nyűg volt az neki. Ez Aszódon történt s az esetet maga leírja 1847-ben Első esküm czimű költeményében. Okul ezt mondja: „Már akkor úgy szerettelek, olyan világ-fölgyujtó szenvedélylyel, mint most szeretlek, drága szent szabadság!" Az elszökésre legjobb módnak az mutatkozott, hogy elmegy azzal a szinésztársasággal, mely akkoriban Aszódon pár előadás után tovább készült. Azonban tanítója. Korén István, megtudta szándékát s szobájába csukta, míg csak a színészek messze nem jártak. Ekkor nem az fájt neki, hogy színész nem lehet, hanem a kényszerítés. Megesküdt tehát, hogy életének egy főczélja lesz: a zsarnokság elleni küzdés. Ez az eset valamikor 1838 tavaszán történt s más forrásból is tudjuk, hogy igaz. A fiatal költő, noha kitűnő tanuló volt, mindenben az egész iskola első tanulója, független, szabad életre vágyott, noha tudta, hogy szülői bánata, átka követné...