Szabó László [antikvár]

Dionüszosz haláltánca Szabó László Sándor (1953 -1997)5zeged a költők városa. Talán ezért is sziporkázik több csillag fölötte, mint másutt Magyarországon. Égi kísérőink között persze nem csak a nagyok, az örök irányt mutató állócsillagok-juhász Gyula, József Attila és Radnóti Miklós -neve ragyog, hanem a kisebbeké - Veres Miklósé, Baka Istváné - vagy éppen a rövid izzással csóvát húzó kométáké is.Ilyen hullócsillagnak érezzük Szabó László barátunkat, akinek egyetemistaként többen barátai, kollégiumi szobatársai, évfolyam- és csoporttársai, ivócimborái lehettünk. Költészetéhez hozzá tartoztak azok a múzsák is, akik - a barátokét talán jóval meghaladó létszámban - a szebbik nem képviselőiként vezették pennáját Ez a nagyon okos fiú, tanulás nélkül is jeles eredménnyel vette a magyar-olasz szakpárosításon reá váró vizsgákat. Ezeken sosem bukott meg. De ez a magas, kék szemű bölcsész ugyanakkor veszélyes szépfiú is volt, aki Amor nyelvén csevegő kollokviumain sorra nyerte a lányok kegyét. A szerelem maratoni kitartást igénylő szigorlatain mégis rendre elbukott. Meglehet - a kor férfi t és nőt egyaránt beszélő szerszámmá el-tárgyiásító szellemének hatására - nem is akart-tudott magának remélni otthont és családot'"./Elete két fontos helyszíne szülővárosa, Budapest XV. kerülete és Szegeden az egyetem, illetve egy harmadik, Olaszország, ahol 1974 két nyári hónapját töltötte tanulmányi ösztöndíjjal, a perugiai egyetemen. Itt a külföldi olasz szakos hallgatók számára szervezett nyelvi kurzuson vett részt, de több más olasz városban is megfordult. Több verse és prózája erről a boldog időszakról szól. Ez az utazás nagy hatást gyakorolt lelki és szellemi fejlődésére, amint ez írásaiból is egyértelműen kitetszik. Goethével mondhatjukróla is: lelkesüléssel töltötte''mI, ; I :