Szabó Pál szivárványai [antikvár]

Az élet lélegzetvétele a pillanat, ami az ember érzéseiben mégis az örökkévalóságot szüli. Ha van ember, aki meg tudja fogni nagyszerűségét, a szépség teljességét, a létezés értelmét. Papírra róni, mint jeleket, kőbe vésni, mint alakot öltött vágyat, színekre bontani, jelezni véle az élet folytonosságát. A leírt szónak nem szabad megszelidülni, jeladó tűzként kell lobogjon a történelem éjszakájában. A leírt szó erősebb, mint a kő, mert a lélekbe vésődik, így örök, mint az ember, a szellemi világ.Az Apám emléke sem szelídül meg a leborult idő alatt, a múltból. De egyelőre maradjak hát a betűknél...