Szántó Tibor és a Dunántúl [antikvár]

Szántó Tibor 1928-ban született Pécsett, és 1970-ben halt meg Budapesten. Író, irdoalomszervező és szerkesztő volt. A Janus Pannonius Irodalmi Társaság valamint a Várkonyi Nándor szerkesztette Sorsunk megszűnése utáni hullámvölgyből, az ötvenes évek közepén ő emelte az általa szerkesztett Dunántúlt és a pécsi irodalmat az országos érdeklődés homlokterébe. A kezdetben sematikus folyóiratból egyetemes és maradandó értékeket közlő periodikát formált, irodalmi műhelyt teremtett. Folytatta elődei legjobb hagyományait, és megalapozta a nyomában kibontakozó, újabb irodalmi teljesítményeket.Mindemellett kitűnő prózaíró volt. Életében négy növelláskötete és négy regénye jelent meg. Halála után további három szépprózai kötete látott napvilágot. Írói életműve töredékességében is a hatvanas évek magyar prózairodalmának maradandó értéke. Szántó Tibor a vele együtt induló prózaírók - Csurka István, Kamondy László, Sándta Ferenc, Szabó István és mások - nemzedékének egyéni arcú, etikus elkötelezettségű, friss hangú tagja. Írásait fegyelmezettség, atmoszférateremtő erő, a groteszk iránti fogékonyság jellemzi.