Százhúros Hegedü Kultúrbeszámoló [antikvár]

Száz költő Budára tart! Négy év előtt mikor mozgalmunk meginault, ilyen gúnyos cimű cikkben foglalkozzott velünk a Magyar Kultura. Azóta a százból lemaradtak jónéhányan és újak csatlakoztak, a költők egyrészéből novellairó és kritikus lett. Akit nem elégitett ki a szépirodalom, annak érdeklődése átcsapott komolyabb tudományágakra. "A hegedű mindig új és új hangon zeng, valahányszor egy másik müvész veszi kezébe." Munkatársaink azt irják ami legjobban érdekli őket, illetve azt a tömeget, melynek nevében irnak. "És ki ismeri azt a Hegedűt, melyen játszanak Isten ujjai" (Somlyó Zoltán) És ki irhatja elő a népmilliónak, hogy mi érdekelje őket. A gazdasági és társadalmi válság kérdése belopódzott az irodalomba. Falukutatóink kimutatták, hogy három millió magyar ember van hazánkban, akik családjukkal évi 200-300 pengőből kénytelenek élni. Tehát kilencmillió magyarból 3 millió a koldus. És itt van a másik nagy kérdés: az elhelyezetlen inteligens fiatalság. "Az inteligentia elégedetlensége a bomlás csiráit hinti szép a társadalomban". Ezenkivül még nagyon sok ok van, ami azt az elvet juttatja érvényre, hogy az olvasóközönséget nem elégíti ki csak a szépirodalom, hanem társadalomtudományt és kulturpolitikát, gazdaságtörténetet és szociográfiát is kiván. Átalakulásunk mennyire korszerű volt mutatja az is, hogy mind a politikai napilapok, mind az irodalmi folyóiratok a legnagyobb elismeréssel irnak munkásságunkról.