"Szelek országa ez a föld" [antikvár]

A Balti-tenger és a Finn-öböl partján, a német, a svéd és az orosz kultúra találkozási pontján évezredek óta él egy finnugor nép: az észtek. Nyelvük éppúgy rokon a magyarral, mint a finneké, de kultúrájukat természetesen más környezet hatása alakította ki. Észtország évszázadokig volt a német lovagrend, a svéd király, majd az orosz cár uralma alatt, mielőtt a Szovjetunió nagy népcsaládjának tagja lett. A történelem folyamán néhányszor szinte kihalt a sokfelől szorongatott kis nép, de végül is szívósnak bizonyult: túlélte a háborúkat, a járványokat és a kultúrájának visszaszorítására irányuló törekvéseket egyaránt. Az Észt Szovjet Szocialist a Köztársaságban az 1975-ben kiadott szépirodalmi művek összpéldányszáma 7 millió volt, - a köztársaság lakossága 1 millió 300 ezer - ami minden kommentár nélkül beszédes adat. Az észt irodalom 1940 óta a soknemzetiségű szovjet irodalom része, s a nagyszámú orosz nyelvű fordítás révén az eddigieknél jóval nagyobb publicitást nyert. Az Észt SZSZK-ban évente 65 új szépirodalmi mű lát napvilágot, prózai műnél mindennapos a 30 ezres példányszám, verseknél pedig a 6-10 ezres. Az észt irodalom értékelésénél megbízható fogódzó az észt írók műveinek terjedése és fogadtatása a nyelvhatárokon túl. Az utóbbi öt év során az észt írók 162 műve jelent meg Észtországon kívül húsz különböző nyelven, többek között magyarul is.