Szellemtörténet és irodalomtudomány [antikvár]

Bevezető A szellemtörténet fogalmának tudományos használata nem mindig egyértelmű; általában a német életfilozófia történetszemléletét és történetírási elveit értik rajta, amelyek különböző társadalomtudományokban lépnek fel. A szellemtörténeti metodológia az eljárásmód fő vonásainak egysége mellett is eléggé tág keretet képez, a segítségével létrehozott koncepciók tartalma meglehetősen sokirányúnak bizonyul. Ez a jelenség nyomon követhető a magyar irodalomtörténetírásban jelentkező szellemtörténeti ihletett-ségű elképzelések sokrétűségében; azonfelül a szellemtörténeti elvek hatása ki is csap annak az áramlatnak a medréből, amely magát programatikusan szellemtörténetinek nyilvánítja. Ezért a szellemtörténet és a magyar irodalomtörténetírás viszonyának tisztázása csak szintézisként képzelhető el, olyan szintézisként, amelyet a különféle szellemtörténeti vagy azzal érintkező koncepciók elemzése készít elő. Ilyen részanalízis szándékával lép fel ez a tanulmány is,, amikor bizonyos módszertani elképzeléseket tesz vizsgálat tárgj'^ává. A vizsgálódás a legjelentékenyebb magyar szellemtörténeti folyóirat, a Minerva körül összpontosul, anélkül, hogy a Minerva történetét kívánná a maga teljességében ábrázolni. Nem folyóirattörténeti tanulmány tehát '(noha szükségképpen van ilyen vonatkozása is), nem célja, hogy a Minerva gárdájának tudományos munkásságát felmérje. A szellemtörténeti irodalomszemléletnek és a Minerva tájékán létrejött, a magyar irodalomtörténetírásra vonatkozó elvi és módszertani koncepcióknak a viszonyát próbálja tisztázni. Ezért elemzi Horváth János Magyar irodalomismeretét, amelynek a szellemtörténethez fűződő 5