Szemben a széllel [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Beke Albert írásai általában kétféle indulatot szoktak kiváltani. Vannak akik azt mondják: végre akadt valaki, aki megírta azt, amit mások nem mertek kimondani. Viszont vannak akik félnek a konvencionális hazudozás talajáról letérni, s ezért Beke Albert írásait elítélik. Ezért váltottak ki például az Illyésről és Latinovitsról szóló írásai heves vitákat, mert a szerző merőben más álláspontot képvisel, mint amit eddig megszoktunk. Rendkívül érdekes Beke Albertnek a Veres Péterrel folytatott négyszemközti beszélgetése és levelezése, mert alapos betekintést nyújt a Kádár korszaknak nemcsak a politikai, hanem az irodalmi életében is - nem véletlen tehát, hogy ezek a dokumentumok csak harminc évvel később kerülhettek napvilágra. Ugyancsak egyéni álláspontot képvisel Beke Albert a népi-urbánus vitában, s kemény ítéletet mond az elmúlt évtizedek irodalmi és politikai életének gátlástalan kiszolgálóiról, nem egyszer "magánszorgalmú kutyái"-ról. Foglalkozik a szerző azzal is, hogy kiktől félnek az emberek manapság, s van-e még értelme a jobb- és baloldali emlegetésének. Részletes elemzést találunk a kötetben Szíj Rezső életútjáról és Hegedűs Lorántnak az Adyról, József Attiláról és Németh Lászlóról írt tanulmányairól. Beke Albert irodalmi ízlésére, politikai szemléletére, s egész világnézetére erősen és döntően hatott az a puritán kálvinizmus, amelyet még diákként a Debreceni Református Kollégiumban szívott magába, s amely intézményre kötetének első írásában ma is szeretettel emlékezik. Nem véletlen tehát, hogy az ő életelve is az, amelyet Petőfiről véve Gyulai Pál vallott: "Magammal akarok békében élni, s nem a világgal".