Személyes források és a történelmi tapasztalat elbeszélése [antikvár]

ELŐSZÓE kötet célja, hogy a személyes források olvasása és elemzése során felmerülő bizonyos kérdésekre próbáljon választ találni. A feladat több ok miatt is összetett. A személyes források tanulmányozhatók a biográfiaírás és az életírás szempontjából is: az elsö a történet-, a második a kultúratudomány terrénuma; az első az igazságparadigmát követi, a második az élet elbeszélésének módját, de nem az elbeszélés igazságát vizsgálja (az elbeszélés itt és később is írásbeli elbeszélést is jelent). E kötetben azonban mindkét szempontot használni és összebékíteni próbálom. Egyfelől az életrajzi szempont miatt más forrásokkal is ütköztetem a személyes forrásokat (az esetek egy részében), másfelől vizsgálom a személyes forrás szövegét: megformálását, műfaji kérdéseit, az elbeszélés és cselekményesítés mintázatait is. Eközben a történelmi tapasztalatra fókuszálok. Nem ennek (történet)filozófiai, lélektani kérdéseivel foglalkozom, hanem a megismerést segítő eszközként használom. Ha tetszik: a történelmi tapasztalat az a szempont és motívum, amely újra és újra felbukkan a könyvben. Mégpedig három értelemben is: itt és most egyrészt a személyes forrás szerzőjének múltbeli, személyes vagy megélt tapasztalatát is jelenti, amelyet mindközönségesen (és pontatlanul) történelmi tapasztalatnak szokás nevezni; másrészt azt, ahogy a személyes forrás szerzője ezt a múltbeli tapasztalatot később", visszaemlékezésbe transzponálva immár történelmi tapasztalatként jeleníti meg. És (harmadrészt) jelenti azt a módot is, ahogy a történész (a személyes forrásból kiolvasva" és az alapján elmondva) megalkotja történeti elbeszélését, és elbeszéli a múltbeli szereplő történelmi tapasztalatát. Ebben az értelmezési folyamatban és elbeszélésalkotásban befolyásolják az addig végzett kutatások eredményei, illetve befolyásolja a történetírást meghatározó paradigmákhoz való viszonya. A kötetbenií r.