Szemtanu [antikvár]

A gyűjtemény a legjelentősebb magyar írók egyik - véletlenül cikksorozat írására tömörült csoportjának a beszámolóit közli és, többek között, egy sokat vitatott fogalmat is tisztáz. Ez a sokat vitatott fogalom: a magyar irodalom egysége. A könyv is megmutatja, megmondja, hogy az irodalom egysége nem a formának, az írásmódnak, az alkotómódszereknek az uniformizálása, hanem az írók azonosulása a nagy népi célokkal. A magyar irodalom egysége azt jelenti, hogy a magyar írók részt vállalnak abból a nagy erőfeszítésből, amely az évszázados elnyomottságából felszabadult magyar dolgozókat az emberies otthon felépítésével és berendezésével elfogta. És ez a kis cikksorozat energikus cáfolata annak a vádnak is, hogy a »a magyar írók java s zöme közönyesen szemléli a magyar dolgozók otthon-építő erőfeszítéseit...« Ez a könyv a magyar írók beszámolóit közli. Mindegyik számadás a felszabadult munka magyar hazája negyedik évének egyik tavaszi napjáról szól. Nem eseményekről tudósítanak a cikkek, mert nem a szemügyre vett közület, vagy egyén történetét akarta megírni a cikkek egy-egy szerzője, hanem azt a szellemiséget - azt a szemléletet kutatta, amely az ezerkilencszáznegyvenkilencedik év tavaszán a magyar dolgozót, vagy a magyar dolgozók valamilyen kisebb-nagyobb közületét, célját, tervét jellemezte.