Bővebb ismertető
A gyűjtemény a legjelentősebb magyar írók egyik - véletlenül cikksorozat írására tömörült csoportjának a beszámolóit közli és, többek között, egy sokat vitatott fogalmat is tisztáz. Ez a sokat vitatott fogalom: a magyar irodalom egysége. A könyv is megmutatja, megmondja, hogy az irodalom egysége nem a formának, az írásmódnak, az alkotómódszereknek az uniformizálása, hanem az írók azonosulása a nagy népi célokkal. A magyar irodalom egysége azt jelenti, hogy a magyar írók részt vállalnak abból a nagy erőfeszítésből, amely az évszázados elnyomottságából felszabadult magyar dolgozókat az emberies otthon felépítésével és berendezésével elfogta. És ez a kis cikksorozat energikus cáfolata annak a vádnak is, hogy a »a magyar írók java s zöme közönyesen szemléli a magyar dolgozók otthon-építő erőfeszítéseit...«
Ez a könyv a magyar írók beszámolóit közli. Mindegyik számadás a felszabadult munka magyar hazája negyedik évének egyik tavaszi napjáról szól. Nem eseményekről tudósítanak a cikkek, mert nem a szemügyre vett közület, vagy egyén történetét akarta megírni a cikkek egy-egy szerzője, hanem azt a szellemiséget - azt a szemléletet kutatta, amely az ezerkilencszáznegyvenkilencedik év tavaszán a magyar dolgozót, vagy a magyar dolgozók valamilyen kisebb-nagyobb közületét, célját, tervét jellemezte.
Rideg Sándor (Törtel, 1903. február 12. – Budapest, 1966. február 8.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író.
Öt elemit végzett, csikós volt. 1919-ben vöröskatonának állt. A Tanácsköztársaság bukása után Budapesten gyári munkás, később MÁV-altiszt volt, majd pékmesterséget tanult. 1925-ben az akkor alakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja. A munkásmozgalomban való részvétele során több ízben letartóztatták, 1927 júliusában a lakásán titkos nyomdát foglaltak le. 1944-ig állandó rendőri felügyelet alatt állt, majd koncentrációs táborba hurcolták. 1945-1947 között a csepeli Szabadkikötő üzemi bizottságának elnöke, azután több évig a néphadsereg írói csoportjának tagja volt.
1931-től jelentek meg novellái a Népszava, a Korunk, a Magyarország és a Híd című lapokban, illetve folyóiratokban. Első regényében, az Indul a bakterházban, amelyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban, már megmutatkozott írói egyénisége. Író tehetsége csak 1945 után bontakozott ki teljesen.