Szenczi Molnár Albert [antikvár]

Magam elé teszem az arcképét, elnézem csontos "fekete" arcát s végiggondolok ezernyi tér- és időmozzanatból kialakult életén. Ha csak öt szóval kellene a benyomásaim summáját kifejezni, ennyit mondanék: nincs ennél nyugtalanabb magyar életvonal. Keresem a nagy magyar nyugtalanokat a "fabulaforralók" és "lírás poéták" között (mert ezek a világ legnyugtalanabb emberei), de sem a Balassi, sem a Csokonai, sem a Petőfi grafikonja ezzel a vonalrajzzal nem mérkőzhetik. Egy hatvan esztendőre terjedő élet, amelynek zöme szakadatlan Sturm und Drang, Istentől megszentelt termő nyugtalanság, "merő búdosás", áldott helyváltoztatási neurasthenia. Keresem a nagy láz okát ebben a régen porrá omlott, kihült életben, az idegekből font űző ostort, a lelkébe vágott sarkantyú-fogat, - de egyénisége legbelső titkát ma már meg nem tudja fejteni senki. Kíséreljük meg mégis ezt a sok mozzanatra széthulló sorsot és alkotó munkát egyszerűsítő és magyarázó gyökeréig visszavinni.