Szentiváni Mihály [antikvár]

Ki ne ismerné - ha erdélyi magyar! - a Marosszéki piros páris, Oly piros az én rózsám is kezdetű széltében-hosszában énekelt kedves népdalunkat; - vagy ki ne emlékezne a szinpadjainkon manapság oly gyakran felhangzó János vitéz dalműből Jancsi közismert belépőjére: Én vagyok a bojtárgyerek, Napszám után éldegélek, Napsütött víz az italom, Kopasz föld a derekalom. Azt azonban már nagyon kevesen tudják, hogy a közkedvelt népi dallam és Kacsóh Pongrác akkordjai szárnyán népszerűvé lett versek több mint száz esztendővel ezelőtt keletkeztek, s alkotójuk egy máltatlanul elfelejtett erdélyi költő, szentiváni Mihály. A már száztizenöt éve halott szentiváni legjobb művei élnek és hatnak ma is, de mellőlük valahogy elfelejtődött szerzőjük neve. Pedig a "Marosszéki piros páris" írója megérdemli, hogy elődeink sorában a legigazabb harcosok között tartsuk számon, hogy küzdelmes életének nagy tanulságait, alkotásait ne hagyjuk veszendőbe menni.A sorsában, küzdelmeiben és csalódásaiban hozzá oly közelálló kortársa, Bölöni Farkas Sándor 1835-ben ezeket jegyezte naplójába: "Megcsalódtam hazám morális erejében; alig van tiz ember, ki értené mit kell tenni".