Szentjóbi Szabó László [antikvár]

Részlet: "Csokonai halála után pár héttel meghitt barátja, Bizáki Puky István levélben arra kéri Kazinczyt, hogy a költő életrajzát Nagy Gáborral, „a' ki őtet, véle együtt tanulván 's társalkodván, legközelebbről esmérte", írassa meg és tetesse kiadandó munkái élére, mert már kortársai is rossznéven vennék, „ha tsak annyit lehetne rólla tudni, mint a szerencsétlen Szabó Lászlóról - is - hogy élt", Eszerint Szentjóbi Szabó László pályafutásáról tíz esztendővel kufsteini vértanúsága után már alig tudtak valamit. Költeményeit, azonban még évtizedekig megbecsülték. - Megjelenésük után rövid idő múlva Csokonai már Tempefőijében szól róluk. A darab Tökkolopi Menyhértje olyan „kellemes" könyv iránt érdeklődik, „amelynek soraiból méz csepeg", a Tempefői Szabó László verseit jelöli meg ilyenekül: „Az ő Múzsája oly kellemes érzékenységgel bír, hogy az olvasónak érző orgánumait édes szenderüléssel bágyasztja, oly szép gustusa van, mintha a párizsi főfő Gratiák emlőin tanulta volna, mi az édes?"