Szépirodalmi Figyelő 2009/4. [antikvár]

SZEMLE Szakonyi Károly AHOGY FELVILLAN Mintha bemennék egy régi szobába. A magtárépület végéhez ácsolt, eső meg hó marta, szálkás deszkagrádicsokon egy rozoga padlásajtóig. A lakat rozsdás, könnyen letéphető'. Benn félhomály és pókhálók, de a kis ablakon át, ha por homályosítja is üvegszemeit, fény vetül az asztalra, a magára hagyott nagyítógépre, az áztató tálkákra, vegyszeres üvegekre. Éles és vékony a fény. Valahonnan messziről jön, a felhőkön is túlról, az időből. Az ablakkereten laffog az elsötétítő fekete kartonfüggöny. A padlón szétszórt, oxidálódott másolópapírok, néhány tekercs túlexponált film, 6x9-es, Kodakba való. A két fal közé feszített zsinóron csiptetőkkel felfogott, kunkorodó képek. Fekete-fe-hér nagyítások. Mintha ott állnék a padlásból elrekesztett szobában, és lenéznék az udvarra, a major belső udvarára, a kokszsalakkal felszórt útra, a gőzgépekre, cséplőkre, elevátorokra, a fogatos gereblyékre, a vetőgépekre, az egymásra hányt ekevasakra. A nyárra. Minden mozdulatlan. Nem csendül az üllő a kovácsműhelyből, a Hoffer-traktor sem pöfög, a favágító benzines fűrészének sivító hangját sem hozza a szél. Mintha sütne a nap. Mintha vasárnap lenne. A fotók. Bőrkötényes férfi a patkolószínben. Nők sajtárral a tehénistállónál. Ökrös fogat halad nyiszorogva, a járomban két szürke szilaj, kaszáló járásuk felveri a port. A rángatós kútnál lovakat itamak a kocsisok. Aztán éles fényt villant az egyik betört ablakszem szilánkja. Megcsúszik a képeken. Es mint egy lassított filmen, mozdulnak az alakok. Meg hangok. Eleinte csak neszek, mint a suttogás. Megtelik velük a szoba. A porlepte fotók kifényesednek. m fiSí' ! I fef'Aií' Ki,' V '.ií; 1, M