Szépirodalmi Figyelő 2021. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Aczél Géza aszfalt már nem érzem a karácsony puha illatát épül le bennem folyamatosan több mint fél évszázada először a védett családi melegségben reszketve angyalkát várt a kis ostoba s bár a vak hívőkbe táplált reménykedésig sohasem ért oda a kályhameleg s a kis család még kitolta lelkéből mind a későbbi hiányt s a fogalmat ugyan még nem ismerte utószor egész lényében gazdagnak vélte önmagát majd lassan foszlásnak indult az ámulat az apró tárgyakra kezdett rátelepedni a gond hiába igyekeztem a Jézuskát se találtam sehol amely csalódás végleg letörte bennem a vallásos várakozás zsenge hajtásait minden csúszott át egy vásári szeretetbe s noha voltunk még olykor őszinte pillanatoktól meglepve valahogy a részletekből mindig kibújt a hétköznapok monoton irama jutalomjátékként talán gyermekek fénylő szemeitől szállt le a hosszú út pora fényesítve a kitalált ünnepet aztán csak a lelkiismeret-furdalás hogy vétkezel vak csatádban szánalmassá válva miként a romantikus forradalmár aki zsigeri felismerésektől hajtva nyúlna le az otromba utcakőért de csak a szennyezett szürke aszfalt bandzsít reá vissza eltaszítóan és reménytelenül Forrás, 2021/1. Aczél Géza 1947-ben született Ajakon. Verset ír. József Attila- és Babérkoszorú-díjas.