Szerelmem, Varsó [antikvár]

Kerényi Gráciát 1984 őszén autóbaleset érte. Hónapokig feküdt még matracsírban - de állandó remények között, hogy mégiscsak életben marad. 1985 húsvétján ment el. Ő, aki nagyon hitt a feltámadásban. Sokan vagyunk, akik nem felejtettük el: tanítványok, polonisták, "másként gondolkodók" vagy "csupán" olvasók. A "hivatalos kultúrpolitika" könnyedén megfeledkezett róla, sorra lekerülnek a színházak műsorairól azok a lengyel darabod, melyeket ő fordított. (A hivatal csak ez esetben is hű önmagához: Kerényi Grácia, aki 1945 után a lengyel irodalom magyarországi fordításának, közvetítésének legjelentősebb személyisége volt, hazájában soha díjat, kitüntetést nem kapott - a lengyelektől annál inkább.) Ki is Kerényi Grácia? író? Költő? Műfordító? A lengyel-magyar ügy megtörhetetlen harcosa? Kéthazájú költő? Nem érhette meg azokat a változásokat, melyek itthon vagy másik hazájában, Lengyelországban végbementek. Ő az, aki 1981-ben a lengyelek melletti szolidaritási tüntetés egyik szervezője Budapesten, a Bem-szobornál. O az, aki a szükségállapot bevezetésének első esztendejében a lengyeleket megsegítő állampolgári segélyakciókat szervezi. Amikor Lengyelországban csak ecet állt az élelmiszerboltok pultjain, se ruhát, se cipőt, se gyógyszereket nem lehetett kapni az országban, akkor Magyarországon Kerényi Grácia szervezi a gyűjtést a lengyelek számára. Ő az, akinek a Déli pályaudvar melletti kis lakásán zsákszámra gyűlnek a ruhák, a gyógy-szerek O az, aki a szükségállapot első évében - 1982 kora nyarán - megszervezi száz lengyel kisgyerek magyarországi