Szerkesztő a vészkorszakban 2. [antikvár]

Előszó Illyés Gyula levélhagyatékának feldolgozása évtizedek óta tart. A hosszú munka egyik első eredménye a Múlt és Jövő Kiadónál 2014-ben megjelent Szerkesztő a vészkorszakban - Illyés Gyula és a Magyar Csillag című tanulmánykötet volt. Ez kötet volt a nyitánya annak a munkának, amelyben megkíséreltük elkezdeni a levélhagyatékban fellelhető származásuk, vallásuk, vagy világnézetük miatt az 1930-as, 1940-es években üldözötté váló szerzők leveleinek feldolgozását. Ez a kötet Illyés Gyula életművében egy szűkebb - és kevésbé ismert - periódusra kívánt rámutatni, az általa is szerkesztett Magyar Csillag folyóirat fennállására (1941-1944), és a holokauszt idején velük folytatott levelezésére. A feldolgozás azonban korántsem ért véget 2014-ben: az azóta eltelt időszakban is újabb levelek kerültek napvilágra, ennek a kutatásnak a legfrissebb eredménye a most kézben tartott kötet. Új tanulmányainkban - az előbbi kötettől eltérően - tágabb időszakot próbáltunk bemutatni: már nem csak a Magyar Csillag éveinek leveleit kutattuk, hanem az 1935 (Molnár Ákos korai levele) és 1949 (egy bori túlélő traumaemlékei) közötti időszakból is válogattunk. A megnövelt korszakhatár egyben nagyobb mennyiségű levelet is jelentett, ezért új szempontok alapján csoportosítottuk ezeket. Többet válogattunk az 1938-as és 1939-es évekből, így kívántuk érzékeltetni az első és második zsidótörvény irodalomtörténeti hatásait, hiszen ekkor nőtt meg ugrásszerűen az Illyés Gyulához érkezett közbenjárást kérők száma: az Országos Magyar Sajtókamara névsorából kimaradás lényegében egyet jelentett az egzisztencia elvesztésével, a megjelenések, recenziók korlátozása pedig a betiltással. Természetesen nem kerültük meg a Magyar Csillag indulásának időszakát sem: a leghosszabb tanulmányunkban a Babits Mihálytól (és a Nyugattól)