Szertelen szószedet/Szóbeszéd [antikvár]

Sarány IstvánSarány István szószedete"Hajdanán, amikor még csak ismerkedtünk ezzel a kifejezéssel: szószedet, s próbáltuk megérteni, hogy amit annak nevezünk, valójában mire is való, már-már mágikus erővel ruháztam fel a füzet kistestvérének látszó aprócska irkát. Azt reméltem, ezzel aztán minden iskolai gondom megoldódik, mert amit abba beléírok (a bal oldali oszlopba), a hozzá tartozó magyarázattal (ami a jobb oldali oszlopba került), az mindörökre tisztán és világosan megmarad majd a fejemben, akár a kétszerkettő A kétszerkettővel később nem is volt baj, a szószedet(ek)ben összegyűjtött kifejezések és azok magyarázatai, megfelelői viszont csak nem tapadtak meg any-nyira bennem, ahogyan azt reméltem - sajnálatosan ki-kihulltak az emlékezet rostáján. Ami - mondom most, annyi évtizeddel az első csalódás után - nem is csoda, hiszen a kétszerkettő józansága és a magyaráznivaló, szószedetbe illő világmindenség és jelenségei bonyolultsága között óriási a különbség.Megőrizni, emlékezetbe idézni és az idővel bennünket szembesíteni - ez a mindenkori szószedetek értelme és haszna.Azóta valahányszor valamilyen tárgyban szószedetet nyitok, azt igyekszem mindegyre kézügyben, szem előtt tartani. Egy füst alatt pedig még azt is megtanultam, hogy a szószedetek hasznát azzal érdemes mérni, mennyire szamárfülesek és zsírpecsétesek, ujjlenyomatosak a lapjai. A sűrűn forgatott füzetek arról árulkodnak, hogy összeállítóik nem munkálkodtak hiába, tanulságul összegyűjtött fogalmaik, gondolataik nem pusztába kiáltott szavak. Bár még csak most veszi kezébe az olvasó, mint Sarány István rendhagyó szószedetének egyik első konzultánsa, bátran állíthatom ezt a könyvről. Ami, lássuk be, részben egyfajta újságírói fogás, hogy magához vonzza a figyelmet. (Nem árt, ha egy szerző erre is gondol, mert ez azt jelenti, hogy egyúttal az olvasó érdekeit is szem előtt tartja!) A szószedet felvett műfaja mellett ugyanakkor Sarány könyve egyfajta publicisztikai napló is, amelyben a szerző nem pusztán (magán)életének eseményeit jegyzi le az utókor számára, hanem mindazokat a tömören értelmezett, körülírt és kibontott közéleti eseményeket, melyeknek szűkebb vagy tágabb közösségünk - olykor az egész emberiség - átélője, vagy legalábbis tanúja, kortársa. Ha végigszaladunk a fejezetcímeken (Identitás-lexikon, Iskolai segédkönyv, Médiakalauz, Művészeti enciklopédia, Román-magyar szótár, Székely fogalomtár, Ünnepkalauz, Világpolitikai kisokos, Szertelen szószedet, Belpolitikai bestiá-rium), azok jelzésszerűen magukon hordozzák a tematikai megkülönböztetést, de kérdéskörök egybeérő összhangját is. Valamennyi feljegyzés születésének/ megjelenésének pontos dátuma révén beazonosítható a korba, amelyben élünk. 2011-2014 között írt publicisztikáiból áll most rendelkezésünkre egy jól szerkesztett, tárgyban és időben szerteágazó emlékeztető, amely szószedet-szellemiségével megkönnyíti tájékozódásunkat köz- és magánéletünk eseményeiben.Sarány István 201 l-ben már kezünkbe adott egy hasonló művet, Zászlópengetés címmel. A mostani folytatás riporteri-elemzői szándékainak komolyságát és hitelét erősíti. Szerzői eszménye arról árulkodik: Sarány olyan, kihalóban lévő újságírói nemzedékhez tartozik, aki még átérzi a leírt szó súlyát, és nemA folytonosság szellemeAmbrus Attila nem csupán a romániai magyar újságírás kiemelkedő személyisége, de legszebb hagyományainak közvetlen folytatója is. írásai szervesen kapcsolódnak a lap két világháború közti vezető újságírójának, a Brassói Lapok majd a Váradi Napló kolumnistájának, Mikes (családi nevén Győri) Imrének a munkásságához, aki később a Szabad Európa Rádió Gallicusa gyanánt vált a világ egész magyarsága előtt is közismertté.Ugyanaz a valóságszomj, tárgyilagosság és kendőzetlen szókimondás. Heti jegyzetei a Brassói Lapokban, a Román Rádióban, és a Romániai Magyar Szó online kiadásában mindig a hét legfontosabb magyar és román fejleményeire és gyakorta a szomszédos államok, főként Újvidék magyarságának meghatározó gondjaira reflektálnak. A Vajdaságban, Magyarországon, Ukrajnában, Szlovákiában is mindenütt jelen volt, ahol közíróként érdemes volt jelen lennie. Ily módon a romániai magyarság helyzetét a teljes Kárpát-medence összefüggésrendszerébe helyezve értékelheti. Ez a vonás is Mikes Imrére emlékeztet, aki nemcsak tökéletes francia és angol nyelvismeretének, de a Monarchia akkor már az új" Magyarországhoz tartozó területein eltöltött fiatalság élményeinek birtokában is mindig egyszerre a belső és a külső szemlélő nézőpontját egyesítve jutott el a tárgyilagosságnak és a kiegyensúlyozottságnak arra a szintjére, mely életművét - azok számára, akik még ismerhették - oly emlékezetessé tehette.Ambrus Attila írásaiban - akárcsak Mikeséiben - nincs egy fölösleges szó, egy célt tévesztett mondat. Kevés társánál éreztem, hogy pontosan tudja kinek és miért ír, hogy miről kell - akkor és ott - éppen írnia. Ennek persze a fentieken túl is megvan a maga magyarázata. Ambrus Attila nem pusztán újságíró, de a szó legteljesebb értelmében vett közéleti ember is. Olyasvalaki, aki nemcsak szerkeszt, szervez, irányít, részt vesz, de mindig szinte már kívülállóként olvassa is amit ír, szerkeszt, s ha szervez is, mindig magán a szeme, nem csak azt látja, amit mások tesznek, de mások szemével is nézi és látja, amit ő maga tesz, vagy ahogy éppen részt vesz valamiben. Időnként már (testi) erején felül Aki Mikes Imre életművével meg szeretne ismerkedni, annak Ambrus Attila írásai a legmegfelelőbb előtanulmányt jelenthetik. A Mikessel való találkozásra ez idő szerint sajnos nem sok lehetőség van, hiszen a romániai magyar sajtótörténet egyik legfájóbb adóssága éppen az ő Brassói Lapokban és Váradi Naplóban közölt írásainak közzététele. (A Szabad Európánál elhangzott jegyzeteinek egy része Münchenben megjelent, de hozzánk az a kötet sem igen juthatott el.)Addig is, amíg ezeket adósságainkat törleszthetjük, itt vannak nekünk Ambrus Attila jegyzetei. Ezek a jegyzetek ugyanis ugyanannak a tömörségnek, lényeglátásnak, fogalmazásbeli pontosságnak és politikai elfogulatlanságnak a mintapéldái. Ha Mikes írásai egykor ismét nyilvánosságot látnak, kettejük szövegeiből csaknem száz év hiteles történelmét lehet majd kiolvasni. Azt, ami változott, és azt, ami máig változatlan.A tárgyilagosság és a pártatlanság persze nemcsak híveket, de ellenfeleket is toboroz. A mai világban ugyanis nehéz úgy tárgyilagosnak lenni, hogy a publicista az engesztelhetetlenül egymásra fenekedő ellenségeket - lényegében mindkét oldalon - magára ne haragíthassa. Az ellentétes nézeteket valló - de azonos