Szigligeti [antikvár]

Szigligeti Ede a magyar törtéinelem sok reméinységgel és keserű csalódással telt viharos korszakában élt. írói pályafutásának nagy dátumai a reformkor, a szabadságharc, az önkényuralom és a kiegyezés, illetve a magyar kapitalizmus gyors fejlődésének éveihez fűződnek.Amikor Pestre jön, a város még elfér a Duna és a mai Bajcsy-Zsilinszky útMúzeum körút vonala között. Halálakor a Népszínház (a mai Nemzeti Színház) mögött már épül a várost körülfutó, világvárosi méretű körút. Pestre érkeztekor egy bizakodó, készülődő nemzet fővárosát találja, maga is tele van reménységgel, lelkesedéssel. Barátaival: Egressy Gáborral, Kazinczy Gáborral, Kuthy Lajossal talán még az utópisztikus szocialista eszméket is tanxxlmányozza,i aktív részvevője a szabadságharcnak a hetvenes években a Hatvani utcában sétálgató öregúr pedig már egy csalódott, ironikus ember. Ez a kiábrándultság nemcsak privát jellegű; annak a kisnemesi rétegnek a csalódása ez, mely negyvennyolc bukásával és a kiegyezés létrejöttével végleg elvesztette vágyai, céljai valóraváltásának még a lehetőségét is.Ifjúkora Magyarországának főkérdése a függetlenség és a jobbágykérdés, a feudalizm.us felszárholása. Utolsó éveiben már megjelenik, mint önálló politikai tényező a munkásosztály is. S az öreg Szigligeti felfigyel erre az új erőre, a kritikai realista dráma lehetőségeit magában foglaló színműve, A sztrájk bizonyítja ezt. De a munkásosztály politikai erővé válásának következanényeit a maga számára még nem tudja levonni.írói pályafutása két egymástól élesen elváló korszakra oszlik: fellépésétől a szabadságharc bukásáig és az önkényuralom éveitől 1878. január 19-én bekövetkezett haláláig. Az első szakaszt az állandóan fokozódó szociális tudatosodás jellemzi. Élete második felében már sok az ellentmondás, műveiben gyakori a világnézeti megtorpanás, a kiegyezkedő magatartás.Többször hátat fordít a társadalmi mondanivalónak, de ekkor írt jobb darabjaiban most is érvényesül az a meggyő^dése, amelyet a kiegyezés után egy évvel fogalmaz meg: csak annak a művészetnek van értelme, mely a társadalmat előre és nem hátra törekszik vinni<^2