Szijavus/Zál és Rudabé [antikvár]

A világirodalom legnagyobb szellemei közül alig van tán egy is, kit a magyar olvasó-közönség oly kevéssé ösmerne, mint a perzsa "Sahnámé" költőjét, Firdúszit. Szilády Áron ugyan már a hatvanas években kezdett foglalkozni lefordításával, de bármily örömmel fogadták illetékes bírák, köztük maga Arany János, a részéről közzétett mutatványokat: munkáját, fájdalom, hamar abbahagyta és csak igen kevés az, a mit belőle közzébocsátott. A "Sahnámé"-t alkotó kisebb époszokból ilyenformán eddig csak egyetlenegy van nyelvünkre lefordítva: a Rusztem és Szohráb czímű, melyet Szilády egyik jeles tanítványa, Fiók Károly ültetett át magyarra, érdemes művével dícséretet is aratva a Kisfaludy-Társaság 1882-diki műfordítás-pályázatán.A Kisfaludy-Társaság elfogadván azt a tervemet, hogy a perzsa költészet nagy remekművéből, a "Sahnámé"-ból, hét önálló részlet jelenjék meg magyarul: a tavaly közrebocsátott első részlet, a "Szijavus" után, ime itt következik a második, a "Zál és Rudabé" czímű.Ez is, mint a "Szijavus", egy magában teljesen befejezett egészet alkot, a melynek megértéséhez alig szükséges egyebet előre bocsátanom, mint azt, hogy az elbeszélés hősének atyja, Szám, főhadvezére volt Minucsér perzsa királynak. Egyes, magyarázatra szoruló apróságok mint "Szómagyarázatok" vannak betűsorba szedve.