Szilánkok Németh László levelezéséből [antikvár]

Előszó „Németh László mondatai - írja Illyés Gyula - tán az aznap leírt tizedik levélben is kelnek úgy útra s haladnak, mint regényeiben." Édesapám Kerényi Károlynak írt egyik levelében megerősíti ezt a gondolatot: „Egy levél az éppúgy egy írásmú, mint egy esszé " 1975-ben halála után kezdtem el levelezését ösz-szegyűjteni, de különböző akadályok miatt az első kötete is csak 1993-ban jelenhetett meg. Ez a könyv az 1914-1948 közötti anyagot, 762 levelet tartalmaz. A kötet akkor jó fogadtatásra talált, azóta viszont eltelt közel húsz esztendő, s a könyv már nem kapható. Ebből a 20. századi irodalmi légkörből akartam valamit átmenteni, s úgy gondoltam, jó lenne a mai olvasási szokások figyelembevételével egy rövidített változatot kiadni. A szöveget ötödére rövidítettem, de az olvasó e válogatott szövegből is megérezheti, akkoriban hogyan gondolkoztak, éltek, barátkoztak az írók. Abban az időben majdnem minden írónak volt polgári foglalkozása, munkahelye; édesapám iskolaorvosként, Illyés Gyula biztosítótársaságnál hivatalnokként, Szabó Lőrinc szerkesztőként dolgozott, Babits egyetemen tanított, és egyetlenegy sem járt saját autóval. Édesapám életében a barátságoknak fontos szerepük volt, e levélválogatásban ezeket a szálakat emeltem ki. Tanulmányainak ismerői talán nem is gondolják, mennyi szép romantikus barátság volt az életében. Diákkorától első írói fellépéséig osztálytársa, Oszoly Kálmán volt barátja és első olvasója, kritikusa. Az ő levelezésüknek köszönhető, hogy édesapám fiatalkori fejlődését, gondolatait megismerhettük. i