Színes irodalom 12. [antikvár]

Az avantgárd A SZÁZADELŐ MŰVÉSZETI MOZGALMAI A francia avantgarde katonai kifejezésjelentése: „előőrs". Az avantgárd irányzatait a modernizmus gyűjtőnévvel jelöljük. O Az egyes csoportok önmagukat nevezték el (a nevek nem utólagos összegzések, mint például a romantika, realizmus), céljaikat, programjukat„kiált-ványokban" tették közhírré. Pablo Picasso: Nőiegyezővel (A bál után). 1908, Ermitázs, Szentpétervár Már a 19. század második felének irodalma is tele volt a megújulás türelmetlen vágyával. Naturalizmus, impresszionizmus, szimbolizmus - mind abból a szándékból fakadt, hogy az új életérzést, az új világszemléletet, az állandó változást másként, másfajta művészi eszközökkel és pontosabban, tökéletesebben kellene kifejezni. Ezek az „izmusok" minden újításuk ellenére sem mertek odáig eljutni, hogy a régi, több ezer éven át kikristályosodott formák ellen lázadjanak. Baudelaire az emberi lélek örvényének titkait nyitogatta, de a verselésben nem volt újító. Hagyományos műformákat használt Verlaine és Rimbaud is. Sőt írói működésük egyik célja éppen a tradicionális formák továbbcsiszolása volt. A 20. század első harmadában valami egészen szokatlan és meghökkentő dolog történt az európai kultúra történetében. Valóságos „művészi forradalom" robbant ki és söpört végig főleg az irodalom és a képzőművészet területén. Történelmileg nagyjából egy időben, önmagukat tudatosan megszervező kisebb-nagyobb csoportok szinte hisztériás daccal, színpadias lelkendezéssel lázadtak a művészet és a társadalom konvenciói ellen.O A művészi eszközöket nem tökéletesíteni, hanem lerombolni akarták. Nem folytatni, megújítani akartak valamit, hanem mindent újrakezdeni. Volt ebben a lázongásban jó adag provokatív, polgárpukkasztó szándék, magamutogató feltűnősködés, virtuskodó akrobatika is. Legfőbb céljuk: harsány hangon, furcsa gesztusokkal magukra irányítani a közfigyelmet. A 20. század első évtizedeiben jelentkező újító művészeti mozgalmakat összefoglaló néven avantgárdnak nevezzük. Az egyes irányzatok, mozgalmak („izmusok") nemcsak a régi világ művészetével fordultak szembe, hanem magával a polgári társadalommal is. Az új művészet fölfedezése és akarása mellett mindegyik irányzatnak megvolt a maga társadalmi programja, ha rendkívül elvont formában is. Elsősorban érzelmi-hangulati töltésűek voltak ezek az elképzelések. Új erkölcsöt, új életszemléletet, életstílust, új társadalmat akartak megteremteni. Az egyes mozgalmakat végső soron összekapcsolja az az ellenzékiség, mely a századforduló (19-20. század) általános válságtudatából fakadt. Megingott a hagyományos vallásos világnézetbe vetett hit, s az emberek kételkedni kezdtek a józan „ész", a tudományok mindenhatóságában is. Készítsünk kiselőadást a Sulinet-portálon található Az avantgárd diasorra támaszkodva!