Szirmay Ilona I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Gaal Józsefről ma már irodalom-ismerő ember is alig tud többet, mint legfeljebb azt, hogy ő a színpadi "Peleskei nótárius"-nak szerzője. Életéről csak Tóth Lőrincnek az akadémiában, s Szigligetinek a Kisfaludy-társaságban tartott emlékbeszédei nyújtanak néhány adatot, ezek is - az emlékbeszéd céljához képest különben helyesen - inkább az elhunyt jóbarát s munkás férfiú iránti kegyelethangok, mint bíráló észrevételek. Írói egyéniségét egészében az egy Salamon Ferenc jellemezte az 1866-iki Pesti Naplóban, rövid, de igen találó vonásokkal jelölvén ki helyét az irodalomban. Mátrai Ernő felületes és valótlan adatokkal telt cikkei nem jöhetnek számításba. Ennyi mindaz, mit Gaalról eddig írtak, ezt is csak halálakor. Munkái sem voltak összegyűjtve. Nem is csoda hát, hogy elfeledték; hiszen maga temette el magát, mikor írói működésének tetőpontján letette a tollat; a szabadságharc nagy katastrophája után, mintha egymaga az egész nemzet érzületét képviselné, mély hallgatásba merült. Hírét csak akkor hallotta ismét a világ, midőn az elvonult élet csendjét még nagyobb, a halál csendje váltotta fel.