Szivárvány - Repertórium 1980-1994 [antikvár]

VISSZATEKINTŐ A Szivárvány, melynek keresztapja az azóta megszűnt Új Látóhatár főszerkesztője, Borbándi Gyula volt, 1980 júliusában látott napvilágot. A kezdetben almanachszerű válogatás eszmei híd kívánt lenni, mely a szétszóródott magyarságot az írói tehetség és a felelősségteljes humánum jegyében köti össze. „A szivárvány akkor látszik, amikor a nap rásüt az eső utáni víz(könny?)aggönyre. A szivárvány örömet szerez, a felszabadultság örömét. A mi SZIVÁRVÁNY-unk ís ezt az örömöt szeretné adni mindenkinek" - írtuk az első szám beköszöntőjében, remélve, hogy e becsületes szándék néhány szám után nem fut zátonyra az érdektelenség zátonyain. A nem pusztán észak-amerikainak szánt irodalmi, művészeti és kritikai szemlét bevallottan tartós vállalkozásnak reméltük, bár jól tudtuk, bőrünkön naponta éreztük, mint bukik el számos jószándék és értékteremtő kedv az emigráció közönyén, a „szívektől a pénztárcákig vezető hosszú úton". A chicagói Sebők utazási iroda jövedelme segített áthidalni a kiadás kezdeti anyagi nehézségeit. A helyi Magyar Ház 1983-tól a saját kiadványaként jelentette meg a lapot. További hathatós segítséget jelentett, hogy két ízben ís mellénk álh a washingtoni Nemzeti Művészeti Alap (National Endowment for the Arts), sőt Illinois állam Művészeti Bizottsága és a New York-i Ladányi Imre és Ilona alapítványa ís. E támogatások nélkül aligha maradhattunk volna talpon, s rövid időn belül arról ís le kellett volna mondanunk, hogy némi rangot vívjunk ki a nyugati magyar irodalom berkeiben. A Szivárvány első két számát a közelmúltban elhunyt Kontra Györggyel együtt szerkesztettem. Nyomdával a Los Angelesben élő, íróként is velünk tartó Endrődy László sietett segítségünkre. Kontra kiválása után a 11. számig Horváth Elemér volt társam a lap karakterének kialakításában és a szerzőgárda toborzásában. Kezdetben, mint majd minden nyugati magyar folyóirat, a Szivárvány is vállalkozott -helyzetéből adódóan - másodközlésekre. Ezeket szorították ki fokozatosan azok a szerzők, akik máig hűséges társaink maradtak. Faludy György, Ferdinandy György, Györgyey Klára, Határ Győző, Kabdebó Tamás és Máté Imre mellett Kaslik Péter, Makkai Ádám, Cs. Szabó László és Szathmáry Lajos játszott meghatározó szerepet abban, hogy néhány év alatt mind nyugaton, mind Magyarországon ismert, elfogadott, mérték- és értékadó fórummá válhattunk. Lapunk vonzerejének emeléséhez természetesen az ís hozzájárult, hogy olyan világszerte ismert képzőművészek is megjelentek hasábjainkon, mint Buday György, Dómján József, Szalay Lajos vagy Victor Vasarely. Társaimmal egyetemben mindig nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a Szivárvány a Magyarországon és a vele szomszédos államokban hallgatásra ítélt szerzőknek ís megszólalási lehetőséget adjon. E gondolat jegyében jelentettük meg Csoóri Sándor, Demszky Gábor, Duray Miklós, Göncz Árpád, Konrád György, Petrí György és Szőcs Géza egy-egy írását. Bár néhány laptársunktól kemény bírálatot kaptunk érte, rendszeresen ismertettük az 1982-ben megismert hazai demokratikus ellenzék kiadványait is. Számos alkalommal adtunk helyt a magyarországi független sajtó írásainak, s nyilvánosságra hoztuk a szamizdatot sújtó rendőri és ügyészi intézkedések dokumentumait. (A Washingtonban élő Gereben István válogatásában angolul megjelent kötet címe: Defiant Voices). Magam is azt vallom, amit Cs. Szabó László írt a hamis tudatról: „Nép és nemzet tudata, akár kisebbségi sorsban, akár bekebelezett tagállamként úgy sorvad el, hogy fokról fokra eltörlik a múltját Egy nemzet csak azt veszti el végleg, amiről önként lemond." 1986-ban