Szómúzeum [antikvár]

A nyelv és ezen belül a szókincs mindig változik. A régi szavak kihalnak, ezzel párhuzamosan új szavak keletkeznek. Az újak legtöbbje széles körben elterjed. Van azonban a szavaknak egy izgalmas kisebb csoportja, amelynek tagjai, igaz, megszülettek, de nem honosodtak meg nyelvünkben. A Szómúzeum szótárszerű elrendezésben közel 2000 ilyen rövid életű nyelvi elemet tartalmaz. Ezeknek néhány jellemző csoportja: - a szó lényegére tapintó magyarítások, pl.: tengődi: proletár; étnök: pincér; szájpír: rúzs; - a természettudomány mosolyt fakasztó nevei, pl.: röstnök: lajhár; ugrány: kenguru; kebel: szinusz, éleny: oxigén; - mulatságos régi orvosi műszavak, pl.: alfelpöfeteg: aranyér; - meghökkentő intézmény- és szervezetnevek, pl.: Balaton Lecsapoló Társulat, Sírásó Ifjak Társasága; - a magyar múlt bizonyos szóereklyéi, pl.: hazánk Hektóra: Zrínyi Miklós; apostoli bitor: Ferenc József, a magyar Golgota: Arad; - a délibábos nyelvészet szófejtései, pl.: Istókhalma: Stockholm; Kard-Hágó: Karthágó; Magyar rét: Madrid. Hajdú Endre több éves gyűjtőmunkával állította össze a Szómúzeumot. Lapozgatása a felfedezés és a rácsodálkozás örömét jelenti mindazoknak, akik érdeklődnek nyelvünk gyakran furcsa és mulattató értékei iránt. A szótárt illusztrációk teszik szemléletessé, használatát két szómutató segíti.