Szövegalkotás/Feladatlapok a szövegtan tanításához [antikvár]

Érettségi elnökként sok gimnáziumi és szakközépiskolai osztály magyardolgozatát olvastam el. És sokszor töprengtem azon, amit olvastam, amit tapasztaltam. A különbségeken. Az egyik tanuló dolgozata logikusan megszerkesztett, a másiké széteső, az egyik szabályosan fűzi mondatait, a másik csak összerakja: kapcsolóelemek nélkül. Ugyanabból a tankönyvből tanultak mind a ketten, és ugyanaz a magyar szakos tanár tanította őket. Mi az oka ennek a nagy különbségnek? Mi az oka annak, hogy az egyik osztályban ketten írtak jeles dolgozatot, a másikban tizenketten, a harmadikban pedig senki? A tankönyv ugyanaz, a tanár azonban más és más. A tanárokban lenne a hiba? Bennük is. Az okok szerteágazóak, és sokáig lehetne őket sorolni, de ennek nincs értelme. Néhányat azonban megemlítek ezek közül, azzal a szándékkal, hogy okismereteink után közös erőfeszítéssel keressük a fentebb említett különbségek csökkentésének lehetőségét, illetve a logikátlan fogalmazás megszüntetését. A legfontosabb okot Kosztolányi írta le: feltételes módban: "Akitől egy talpraesett mondatot várunk, abban előbb egy helyes szellemvilágot kellene fölépítenünk." Vagyis: ha valakiben nem épül föl a helyes szellemvilág, nem tud talpraesetten fogalmazni. Kosztolányi mondata azonban túl általános. Németh László valamivel árnyaltabban fejezi ki, hogy mit jelent az ember szellemisége. "A szellem: rendező nyugtalanság. A szellem nem tud beletörődni az elszórt tények halmazába, ő az összefüggéseket keresi. Nem elég neki a valóság, értelmet követel; nem elég neki a világ, világkép kell." Mindkét megközelítésben megtalálható az értelem, a világ összefüggéseinek helyes értelmezése. Úgy vélem, hogy a helyes szellemvilág magában foglalja az ember lelki kultúráját, az erkölcsi értékeket is.