Szövegek között IX. [antikvár]

A SZTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének munkatársai, hallgatói igyekeznek bekapcsolódni a komparatisztikának és általában az irodalomtudománynak újragondolását segítő-ösztönző munkálataiba. Az Európai Unió átalakuló egyetemei igénylik, hogy a „más" szerkezetben folyó oktatáshoz éppen úgy mellékeltessenek a segédanyagok, a kézikönyvek, az új tartalmú-formájú tanítást elméletileg megalapozó tanulmányok, miként a korábbi rendszer működtetésére is megvoltak a szükséges könyvek, jegyzetek. Az irodalomtudomány és közvetítése problémái sokszoros erővel jelentkeznek a részint szűkített anyagú, részint átszerkesztődő oktatásban, minek következtében az irodalom, Magyarországon kiváltképpen a világirodalom tanításának részint megnehezültek a feltételei (a képzés első szakaszában lényegesen kevesebb idő áll a rendelkezésre, a műveltség szerkezetének átstrukturálódása folyamatos jelenség, az elsősorban olvasás útján megszerezhető tudás „értéke" és „tartalma" nem bizonyosan előnyére változott stb.), részint azonban új lehetőségek kínálják föl magukat: a hagyományos irodalomtörténeti, kronológiai szempontokat szem előtt tartó előadássorozat helyébe problémacentrikus előadások/szemináriumok iktathatok, továbbá: az irodalomközpontúság fellazításával az irodalom egyre inkább a kultúra részeként, irodalom és más kulturális tényezők, jelenségek, részterületek, „alrendszerek" érintkezései, egymásba szövődései feltárása, elemzése révén tárgyalható. Jóllehet az irodalomtörténetnek/elméletnek és a kulturológiának (cultural studies, Kulturwissenschaft) továbbra sem téveszthetők össze területei, az új historizmus, a posztkolonialitás „elméleti" megközelítéseinek befogadása nem egyszerűen változatosabbá teheti az oktatást, a kutatást, hanem az irodalmat (korántsem zárja vissza korábbi korszakokba, hanem sokkal inkább) szembesíti részint önmagával, önmaga elképzeléseivel, kompetenciájáról, valamint kultúraként létezésével, létezhetőségével. A tanszéken folyó „kísérletek" az összehasonlító műelemzések címszó alatt futó munkálatok ürügyén, továbbá az irodalomtudomány felől érkező elméleti/módszeres ajánlatok más diszciplína számára (például a néprajzéra), a hagyományosan imagológiai vagy a pozitivizmus kedvelt kutatási területe (az útleírás) „posztkulturális" jellegű bemutatására, mind-mind azt célozza, milyen mértékben jelölhető (nem ki, hanem) meg irodalomtörténet/elmélet helye a változó művelődési/műveltségi viszonyok közepette.