Szöveggyűjtemény a reformkorszak irodalmából II. [antikvár]

JÓSIKA MIKLÓS (Torda, 1794—Drezda, 1865) A magyar regényirodalom első jelentős képviselője. A magyar regényt ő tette népszerűvé és olvasottá. Régi erdélyi főnemesi családból származott. Tizenhét éves korától katonáskodik, részt vesz a napóleoni háborúkban. Korábbi sikertelen kísérletei után a húszas évek végén először verseket közölt a Felső Magyarországi Minervában. Politikusként Wesselényi barátja, az ellenzék soraiban tevékenykedik. Megírja az Irány és a Vázolatok c. politikai röpiratokat (1835). Nagy sikerét azonban az Abafi című romantikus történelmi regénnyel aratja (1836), amelyet a kritika s a közönség egyaránt lelkesen fogad. A szabadságharc előtt írt történelmi regényei közül A csehek Magyarországban (1839) vált az Abafihoz hasonlóan kedveltté. Az ulolsd Bálhori és a Zrínyi, a költő (1837, ill. 1843) folytatja a történelmi témák sorát. Romantikus társadalmi regényei közül említésre méltó a Könnyelmiiek (1837), az Akarat és hajlam című tárcaregény (1844—45), továbbá az Eugene Sue példáján felbuzduló bűnügyi irodalom terméke, az Egy kétemeletes ház Pesten (1844). Érdekes az Ifjabb Békési Ferenc kalandjai című szatirikus korrajza is (1845). Számos novellát, s néhány kevéssé sikeres drámát is írt. 1835-től az Akadémia levelező tagja, 1836-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választják, később elnöke lesz. 1848-ban a felsőház a Honvédelmi Bizottmányba küldi. A szabadságharc leverése után emigrál, Brüsszelben, majd Drezdában él, tevékenyen részt vesz az emigráció politikai munkájában. Az 50-es években engedélyt kap az Eszther című regényének név nélkül való megjelentetésére. Ebben az időszakban munkásságának jelentősége csökken, noha igen termékeny és változatlanul népszerű. Pályája második szakaszának terméséből megemlítendők a Második Rákóczi Ferencz (1861), az Egy magyar család a forradalom alatt (1862) című regényei, továbbá az esztétikai nézeteit kifejtő Regény és regényítészet című munkája. Nagyszabásúnak ígérkező Emlékirata töredék maradt. Külföldön, emigrációban halt meg. , , Akarat és hajlam (Részlet) Az életben csalódott Sevillié grófné elfordul az emberektől. Egyetlen életcélja leányának, Reginának boldogítása. Ezért egykori férje bűntársának segítségével nagy vagyont gyűjt, törvénytelen eszközökkel. Roderich azonban, mint sértett és hitegetett szerelmes bosszút áll a grófnén s leleplezi. A grófné öngyilkos lesz. Leánya, aki boldogságát nem a vagyon gyarapításában látja, a bűnös úton szerzett pénzt jótékony célra adományozza, s boldogságát a szerelmi házasságban találja meg. A bűn tanyái Gonosz kalmár vagy te--- A vármegye nyomodat rég lesi; Nem szereti gazdálkodásodat. Vigyázz, kötél szegi meg nyakadat. Vörösmarty