Szövegvilágok: a fikció fölénye [antikvár]

A kötetbe foglalt regényelemzések egy olyan tágítható körkép kialakításával kísérleteznek, amely által a századeleji prózatörekvések erővonalaira sajátságos fény vetül. A megközelítések kiindulópontja az összehasonlító irodalomkutatás tipológiai összefüggésekről szóló elmélete, amely A. N. Veszelovszkijtól származik. Az irodalom természetrajzának, mozgásformáinak alapvető mozzanatai válnak felismerhetővé ezeknek a - Zsirmunszkij (1981.120.) által stadiális-tipológiai párhuzamokként emlegetett - irodalomközi analógiáknak a megnevezése, rendszerezése révén. Veszelovszkij eljárását követve Zsirmunszkij különös hangsúlyt fektet az olyan jelenségek egybevetésére, "amelyeket kronológiai egyidejűség és történelmi kölcsönhatás nem köt össze, de a társadalmi fejlődés ugyanazon fokán megtalálhatók", hisz "az ideológia területén a művészetnek mint a valóság képi megismerésének a társadalmi fejlődés azonos fokán... fontos egyezéseket kell mutatnia." A történeti poétika is arra a feltételezésre épül, "hogy a társadalmi fejlődés ugyanazon fokain az anyagi és a szellemi kultúra jelenségei egységesek és állandóak, függetlenül a külső időrendiségtől és a földrajzi kiterjedés körzetétől..." (Zsirmunszkij, 1981.22.)