Tamás Attila [antikvár]

"Túlzás nélkül állítható, nincs a mai magyar irodalomkutatók sorában rajt kívül más, aki ilyen keresztmetszetben, ennyi figyelmet szentelt volna a modern líra elméleti és történeti-poétikai kérdéseinek. Kutatásai során ezekhez a kérdésekhez kapcsolódva adott leginkább karaktert saját tudományos esztétikai nézeteinek is... Tamás Attila líraeszményéhez az a klasszikus modern költészettípus áll a legközelebb, mely a világegészt szerves esztétikai struktúrában újrateremtő, a személyiséget a maga nembeli mivoltában elénk állító, s a lét tragikumától mélyen áthatott gondolatiságú József Attila-lírában testesül meg. Ám ha valamiféle költészetesztétikai prototípusban látnánk Tamás Attila értékszemléletének forrásait, aligha találnánk magyarázatot arra a kizárólagosságoktól mentes kritikai nézőpontra, amely ellentétes lírai világképekkel és beszédmódokkal szemben is tárgyilagos tudott maradni. Nyelvhasználata, beszédmód és világlátás tekintetében egyaránt szisztematikus leírására vállalkozott olyan különböző költői világoknak, mint a Weöresé vagy az Illyésé, mint a Pilinszkyé vagy a Juhász Ferencé. Annak hátterében, hogy elemzései az absztrakt tudatlírától a direkt vallomásosságon, az újnépies tárgyiasságon és a neoklasszicista formavilágon át a lírai hermetizmusig századunk minden jelentősebb irányzatát az értékkifejtő formalizáció jegyében értelmezték, olyan költészetfelfogás áll, amely pusztán a lírai beszédmódok mikéntjéhez nem siet azonnal világképi értékrendet társítani."