Tamási Áron [antikvár]

i. SZOLAMOK ÉS AMIRŐL NEM BESZÉLTEK Ferenc József országlása alatt sok szó esett Magyarországon a székelyekről és a Székelyföldről. Sok szép szó. A magyar szellemi élet sok tehetséges munkása jött a székelyek közül. Ki ne ismerné - legalább képről -gyönyörű fafaragásaikat, a híres-nevezetes székelykapukat (az eredeti szépségét meg sem közelítő utánzatokat a harmincas-negyvenes évek divatjának „jóvoltából" szerte az országban, így Budapesten is láthatunk); ki ne ismémé a vüághírű szőtteseket és a csodálatosan gazdag népköltészetet, a székely népballadákat és - részben Bartók és Kodály földolgozásában - a népdalokat ? Ma is hajlamosak volnánk igazat adni a korabeli lexikon cikkírójának: „A Székelyföld természeti szépségekben, ásványi kincsekben, ásványvizekben, állati és növényi termékekben igen gazdag, valósággal lebilincseli a benne-járót gyönyörű tájaival." Éppen csak az állati és növényi termékekben való gazdagsággal nincs minden rendben. táj „égbe nyúló" hegyeinek köszönheti szépségét. E hegyeket jórészt erdő borítja, de a század első felének Magyarországán nemigen találunk korszerű fakitermelést; s az sem a székely parasztok gyarapodását szolgálja, legföljebb némi pénzkeresethez juttatja a rászorul- ¦ , ! I i i. \ t.j}. • • I / ^ '''''Mi !1 ' ' ! ^ ii] M '"i,; !!; f ! • I ' ,1 - . ' ! ¦