Táncsics Mihály [antikvár]

1799. április 21-én Ácsteszéren, a Súri-dombság egy kis falujában született Stancsics Mihály, akit ma Táncsics Mihály-ként a XIX. századi szegényparasztság és munkásság egyik nagy szószólójaként ismerünk. Apja telkes jobbágy, maga is jobbágysuhancként él a faluban mint egy Arany János-hős, aztán takácsinasnak áll. A szövőszéket segédtajiitóskodással cseréli fel. "Bár nekem preceptor volt a cimem - irja -, s az iskolás gyermekeknél valamivel csakugyan többet tudtam, tehát tanitani őket, amint tőlem tellett: de azért én csak fajankó voltam." Sokfelé tanitott: Ácsteszéren, Gannán, Devecserben, Kolontáron, Izsákon. Az i-zsáki iskolamester könyvtárában uj világ nyilt előtte, addig jószerével csak templomi énekeskönyvet látott. Izsálci prae-ceptorsága idején tanítóképzői oklevelet szerzett Budán. Huszonnégy éves fejjel beül a gimnazisták szük padjába. A gimnáziumot Kecskeméten, Kyitrán, Pesten járja ki, a nyarakat pedig vándorlással tölti. Huszonkilenc éves korában beiratkozik az egyetemre. Az Életpályám-ban, érdekes módon alig-alig beszél róla, sokkal nagyobb hatással vannak rá olvasmányai. Megirja első könyvét: egy magyar nyelvtankönyvet /A magyar nyelv, 1831/. Betiltják, talán József nádor személyes felháborodása miatt, s ezzel megkezdődnek azok az üldöztetések, amelyek egész irói, politikai pályáját végigkísérik. Családoknál nevelősködik, ebből tartja fenn magát, s egyre szélesebb irói tevékenységet folytat: regényt ir, lapokba dolgozik, stb. A botcsinálta "fajankó" preceptor - ahogj' keserű öngúnnyal illeti magát - müveit, nyelveket ismerő, ujtipusu értelmiségivé válik, akinek hánj'tvetett vándoréletéhez csak egyetlen emberé hasonlit: Petőfi Sándoré. Az 1837-38-as telet Bécsben tölti; azért megy oda, mert az a hir járja, hogy ott "a magyar nyelvet nyakra-főre akarják tanulni, hogy minden órai leckét egy ezüst forintjával fizet-