Tanulmányok 1977-79 II. [antikvár]

E dolgozat egy -alapjában véve- nem különleges jelenség mégis teljesen speciális vállfajának kialakulására, annak mo-tivumaira kiváncsi. Teljesen világos, hogy a hellenizmus a maga hallatlan sokrétűségével és ezerirányu kapcsolataival a zsidó kultura adoptálása terén sem viselkedett -elvileg- másként, mint számtalan más, sémi és nem-sémi kulturával szemben. Amig az egész Közel-keleti világot nem érte egy sajátlagosan más és egészen más kultura hatása -tehát a laakedón-görög hó-ditás- addig a héber művészet és irodalom egy nagyjából homogénnek mondható kulturkö'rnyezet része volt. Természetesen a mi témánk esetében egy alapvető indirekciót jelent az, hogy Egyiptomban és nem egy közvetlenül görög szellemi hatás alatti területen vizsgáljuk meg egy etnikum továbbélését. Másrészt viszont nyilvánvalóan kitetszik, hogy az egyiptomi zsidóság interpretátor szerepet vállalt saját kultúrájának megőrzése és a gyors beilleszkedés diktálta változások között.Nagyon érdekes e szempontból a tudomány mindenkori viszonya a problémákhoz: a héber kultura nem hasonlítható sem az egyiptomihoz sem az asszirhoz, nem egyedi ab ovo, hanem egy a törzsi jelenségként értelmezhető sok közül. Hogy csak a legismertebb próbálkozásokat vegyük alapul -sem TOYlíBEE, sem SPENGLER rendszerében nem helyezhető el, mint tipikus a zsidó "kultura", vagy "civilizáció" alig sértett továbbélése. Izrael és Juda, mint állam, vagy mint viszonylag zárt kulturkör-nyezet nem példázhatja a "ji-devant"^ társadalmakat a hellenizmuson belül. SPEITGLER hasonló folyamatot takaró tenninusa a "történeti pszeudomorfózis"^ szintén nem alkalmazhátó jelen esetben, hiszen az egyiptomi vallás és művészet nem vett át semmi jelentőset a zsidóktól sem a hellenizmus korában sem utána. Persze nyilvánvalóan nehéz lehántani az eredetiről a rengeteg idegent és ujat, de kérdésünk nem is erre irányul, hanem az, hogy a beilleszkedés, az uj életviszonyok gyors és harmonikus adoptálása hogyan ment végbe?SPIUOZA és az ő nyomán HEGEL egyaránt emliti, hogy a héberek számára az állam, mint közösségi szerv nem felelt meg, pontosabban a kezdeti időktől kezdve egészen a végső pusztulásig- 5 -