Tanulmányok [antikvár]

Alekszej Tolsztoj 1924-ben cikket írt Az irodalom feladatai címmel. Programadó cikkében nemcsak a regényíró személyes vonzalmairól vallott, hanem a győzelmesen kibontakozó forradalmi valóság egyik adekvát művészi eszményét is megfogalmazta. Alekszej Tolsztoj cikkében leleplezte az esztétikai dekadenciára jellemző „félelmet a fenségestől", tiltakozott ellene, és síkraszállt a ,,monumentális realizmusért". Követelte a ,,Nagy Ember érzékletes megismerését" és megismertetését, sürgette, hogy a sok millió Ivánból és Szi-dorból formálják meg ,,a kor típusát", s a hősöket ,,hősi regényekben" ábrázolják. ,,Hoí vannak a regényírók, akik fenséges eposzokba sűrítik a milliónyi akaratot, szenvedélyt és tettet " — kérdezi —, akik az ókor gigászaihoz hasonlóan hegyeket tornyoznak egymás fölé, hogy elérjék az Olümposzt?! ,,A grandiózus tudata" már a kezdet kezdetén a szovjet irodalom egyik alapvető vonása volt. A nagyszerű kor tudata hatja át a költészetet, amely, mint mozgósító erejű, villámgyors hatású kifejezési mód, vezető helyet foglal el a forradalom utáni első évek irodalmában. Az osztálycsaták előőrse tehát a köl-