Tekintet 1991/6. [antikvár]

Részlet a könyvből:"Hamar jön a hideg, kemény lesz." Ezt mondta nekem a szénégető a sugaras őszelőben. A szénégető mindig ugyanabban a koszos rúnában, csizmában bukkan elő, mindig borostás, mindig kirojtosodik tapadós, nyírt haja a simléderes sapka alól, mindig ugyanaz a hátizsák van a hátán. A hátizsákban üres sörösüvegek szoktak lenni, a dombok odvából, az istentelenségből baktat elő velük, az üvegeket visszaadja a boltnak, bepakol ugyanannyi sörrel teltet, esetleg valami húsfélét, szalonnát, veknikenyeret, csomó cigarettát, gyufát. A szénégető úgy bandukol, mintha részeg lenne, és ez a vélelem általában igaz. A szénégető egyedüli és kivételes ember. Valakiktől - valószínűsíthetően a szüleitől - a Laci nevet kapta, de nem tudni, hogy mikor s végül is kiktől. A szénégető föltételezhetően iskolában is tanult, ezt abból gyanítom, hogy többször láttam unatkozós, fásult félrészegségében órákig olvasni mindenféle kopott és nyűtt újságokat. Nem magazinok voltak, hanem gyorsan avuló napilapok, a szénégető mégis áhítatosan - bár néha az álmossággal küzdve ásítozva - itta magába az elfogyott szesz helyett a világ és az ország elpárlott híreit. Tehát kellett iskolát járnia, különben aligha olvasott volna ilyen nekiveselkedetten, rászomjúhozva. Betűvetését ugyan nem láttam, de ritka olvasás-kicsapongásai valamikori rendszeres okítást sejtetnek a letűnt háttérbe."